100 éve született Balogh János professzor
Koszorúzás és emlékező előadóülés Balogh János születésének centenáriumán - Tudósítás
Száz éve született Balogh János professzor. Ennek alkalmából 2013 március 6-án a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke közös rendezésében egy Balogh János professzorra emlékező nyilvános előadóülésre került sor az ELTE TTK déli tömbjében. A jelenlévők megkoszorúzták Balogh János mellszobrát, ahol Závodszky Péter, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának elnöke mondott rövid, Balogh János életét és munkásságát méltató beszédet. Ezután az egyik előadóteremben volt kollégái, tanítványai és tisztelői tartottak rövid szakmai és elbeszélő jellegű megemlékezéseket.
Elsőként Nagy Péter beszélt röviden Balogh Jánosról, akit lenyűgöző, varázslatos személyiségként és magával ragadó előadóként jellemzett, majd egyszerűen csak "a mágus"-ként emlegette a professzort, aki egyéniségével kitörölhetetlen nyomot hagyott mindenkiben aki valaha ismerte.
Utána Török János következett, (ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék) aki Balogh János életútját mutatta be, melynek végén megjegyezte, hogy Balogh János nem csak a nemzet ökológusa volt, hanem a nemzet tudósa is, és ha volna ilyen cím, Balogh János azt posztumusz is megérdemelné.
Berczik Árpád biológus professzor, Balogh János hajdani tanítványa, született tudósként, lobogó fáklyaként írta le a professzort, aki bármikor képes volt a tévedéseit belátni. Azt mondta ilyenkor, hogy "csak az ökör következetes". Több érdekes történet mellett Berczik Árpád mesélt arról, hogy anno, még Horthy idején első évesként jelentkezett Balogh János egyik kurzusára: "Bevezetés a bioszociológia tudományába, heti 1 óra". Valaki azonban elgépelte Balogh János neve előtt a "dr"-t és br-t írt helyette, így az egész évfolyam azt hitte, hogy báró.
Berczik Árpád emlékezésében méltatta Balogh János egyértelmű és határozott magyarság- és nemzettudatát, mely ugyanakkor nem irányult senki ellen. Tartása volt mindenféle képmutatás és felsőbbrendűségi érzés nélkül. Időt szánt mindenkire, akinek szüksége volt rá. Bárkit meghallgatott és megértett. És őt is megértették. Képes volt bárkivel a saját szintjén, érthetően beszélgetni arról amit tudott és pillanatok alatt képes volt váltani. Egyik pillanatban gyerekekkel beszélgetett, a másikban valakivel, aki épp felhívta az Akadémiáról egy szakmai kérdés miatt.
Csuzdi Csaba zoológus, mint a trópusok kutatóját mutatta be Balogh Jánost. Elmesélte, hogy a professzor első, 1963 október 6-tól 1964 január 21-ig tartó kutatói útját az UNESCO támogatta meg egy a szervezetnél dolgozó bécsi tudós ismerőse, Herbert Franz révén 2000 dollárral. Ehhez Balogh János hozzátette az összes saját megtakarítását, mintegy 600 dollárt. Ebből voltak kint hárman (Balogh, Zichy és Endrődy) összesen több mint három hónapot Kongóban. Az UNESCO-nál egyszerűen nem hitték el, hogy ez lehetséges. Kiküldtek egy ellenőrt, akinek a kiutaztatása 1500 dollárba, azaz majdnem annyiba került a szervezetnek mint az összes támogatás amit Balogh János kapott. Az ellenőr nem talált semmi hibát, azonban igencsak meglepődött. Szakszerű munka folyt igen szerény körülmények között. Kongóban ugyanis egy kecskeólat ürítettek ki számukra. Abban laktak és ott folyt a leletek feldolgozása is.
Szinetár Csaba a pókász Balogh Jánosról beszélt. Balogh Jánosnak ugyanis fiatalon a pókok voltak a szenvedélye. Mindig az volt a véleménye, hogy ha valakit érdekelnek az állatok az ne csak azt nézze meg, hogyan néznek ki, hanem azt is, miként élnek. A Sashegyen a pókok kutatásával töltött 4 éve alatt olyan dolgokat figyelt meg, ami a nyugati kollégáinak eszükbe nem jutott volna. Például, hogy bizonyos pókfajok fiatalon más fajta hálót szőnek. Vagy hogy ahogy nőnek, megváltoznak a táplálkozási szokásaik. Balogh János számos új fajt is felfedezett a Sashegyen. Olyan fajt is talált melynek a legközelebbi rokona Kréta szigetén honos. Ennek a munkájának az összegzéséből született meg A Sashegy pókfaunája c. korszakalkotó műve.
Kontschán Jenő az akarológus Balogh Jánosra emlékezett, akit egy idő után már nem annyira izgatták a pókok. Részt vett ugyan a gyűjtésükben, de a rendszerbe foglalásukat inkább másokra hagyta. A talajlakó aktákat sokkal izgalmasabbnak találta. Ráadásul egy új, feltáratlan területe volt ez a tudománynak. Munkája során több mint ezer új atkafajt fedezett fel és osztályozott. Egy idő után valaki megjegyezte, hogy könnyű az akarológusoknak; csak felmarkolnak egy kis földet, és leírnak belőle száz új fajt.
Végezetül Rácz Gábor A Megsebzett bolygó c. televíziós sorozat rendezője idézte fel néhány személyes emlékét Balogh Jánosról. Elmesélte, hogy egyszer amikor valaki szóvá tette neki idős korához mérten szokatlan aktivitását, azt kérdezte:
- Miért, azt várnátok, hogy üljek otthon az ágyam szélén és várjam a halált?
Nem várta a halált. Úgy gondolta, úgyis eljön, amikor itt az ideje, de minek elébe menni. Az utolsó pillanatig élt, tette a dolgát. Amikor Rácz Gábor utoljára összefutott Balogh Jánossal, épp valahová Dél-Amerikába igyekezett. A rendező nem tudta nem megkérdezni tőle, hogy
- Nem félsz elindulni? Mi van ha ott halsz meg? - mire a professzor csak annyit válaszolt:
- Hát, az már nem az én gondom lesz.
A hallgatóság megtudhatta még Rácz Gábortól, hogy Trópusi szigetek címmel volt egy olyan filmsorozat, amit még 2000-ben forgattak és amely Balogh János váratlan halála miatt végül sosem került bemutatásra, sőt az is lehet, hogy már kidobta valaki. (Szerk: Ha így lenne, igen nagy kár lenne érte.)
***
Az ülésen elhangzottakat emlékezetből idéztem föl. Sajnos később sem készült róla bővebb leirat.
A fotókért külön köszönet Horváth Editnek!
B.A. (baloghjanos.weebly.com)
Szinetár Csaba a pókász Balogh Jánosról beszélt. Balogh Jánosnak ugyanis fiatalon a pókok voltak a szenvedélye. Mindig az volt a véleménye, hogy ha valakit érdekelnek az állatok az ne csak azt nézze meg, hogyan néznek ki, hanem azt is, miként élnek. A Sashegyen a pókok kutatásával töltött 4 éve alatt olyan dolgokat figyelt meg, ami a nyugati kollégáinak eszükbe nem jutott volna. Például, hogy bizonyos pókfajok fiatalon más fajta hálót szőnek. Vagy hogy ahogy nőnek, megváltoznak a táplálkozási szokásaik. Balogh János számos új fajt is felfedezett a Sashegyen. Olyan fajt is talált melynek a legközelebbi rokona Kréta szigetén honos. Ennek a munkájának az összegzéséből született meg A Sashegy pókfaunája c. korszakalkotó műve.
Kontschán Jenő az akarológus Balogh Jánosra emlékezett, akit egy idő után már nem annyira izgatták a pókok. Részt vett ugyan a gyűjtésükben, de a rendszerbe foglalásukat inkább másokra hagyta. A talajlakó aktákat sokkal izgalmasabbnak találta. Ráadásul egy új, feltáratlan területe volt ez a tudománynak. Munkája során több mint ezer új atkafajt fedezett fel és osztályozott. Egy idő után valaki megjegyezte, hogy könnyű az akarológusoknak; csak felmarkolnak egy kis földet, és leírnak belőle száz új fajt.
Végezetül Rácz Gábor A Megsebzett bolygó c. televíziós sorozat rendezője idézte fel néhány személyes emlékét Balogh Jánosról. Elmesélte, hogy egyszer amikor valaki szóvá tette neki idős korához mérten szokatlan aktivitását, azt kérdezte:
- Miért, azt várnátok, hogy üljek otthon az ágyam szélén és várjam a halált?
Nem várta a halált. Úgy gondolta, úgyis eljön, amikor itt az ideje, de minek elébe menni. Az utolsó pillanatig élt, tette a dolgát. Amikor Rácz Gábor utoljára összefutott Balogh Jánossal, épp valahová Dél-Amerikába igyekezett. A rendező nem tudta nem megkérdezni tőle, hogy
- Nem félsz elindulni? Mi van ha ott halsz meg? - mire a professzor csak annyit válaszolt:
- Hát, az már nem az én gondom lesz.
A hallgatóság megtudhatta még Rácz Gábortól, hogy Trópusi szigetek címmel volt egy olyan filmsorozat, amit még 2000-ben forgattak és amely Balogh János váratlan halála miatt végül sosem került bemutatásra, sőt az is lehet, hogy már kidobta valaki. (Szerk: Ha így lenne, igen nagy kár lenne érte.)
***
Az ülésen elhangzottakat emlékezetből idéztem föl. Sajnos később sem készült róla bővebb leirat.
A fotókért külön köszönet Horváth Editnek!
B.A. (baloghjanos.weebly.com)
2013. március 8.