A Paks 2 beruházásról
Ismerősöm azzal a kérdéssel állt elő néhány napja, hogy vajon ha élne, mit szólna Balogh János professzor a készülő Paks 2 beruházáshoz. Egyszerű helyzetben voltam, mivel Balogh János az atomerőművekről és úgy általában véve a nukleáris technológiákról alkotott véleményének többször is hangot adott életében. A válasz egyértelmű: biztosan ellenezné. Ökológusként egészen más távlatokban gondolkodott és mindig is az atomerőművek és úgy általában véve a sugárzó anyagok polgári és katonai célú használata ellen érvelt.
Az utolsó óra
A nukleáris technológiák megjelenése óta borzalmas mennyiségű sugárzó anyag került már ki a bioszférába. Az atomhatalmak által a Föld felszínén végrehajtott kísérleti robbantások (csak az USA több mint 1000 atombombát robbantott fel így) és napjaink harcászatában használt uránium tartalmú lövedékek csak egy részét képezik ennek a mennyiségnek a többi az ún. "tiszta energia" hozadéka.
A "tiszta energia" sugárzó hulladékát egészen a közelmúltig egész egyszerűen a tengerbe dobták. Ma már csak azért nem tesznek így mert az urán árának emelkedése miatt gazdaságossá vált az elhasznált fűtőelemeket újra feldolgozása. Ezen eljárás során viszont folyamatosan, jelen percekben is sugárzó anyagot engednek a világ óceánjaiba.
Egy biztos: ami sugárzó anyag egyszer kikerült az már ott is marad. A folyamat emberi időmércével nézve visszafordíthatatlan, a környezetünkben már jelen lévő sugárzó szennyeződés semlegesítése pedig nem lehetséges.
Az atomlobbi a kezdetek óta mindent megtesz azért, hogy elbagatellizálja az erőművi balesetek és a nukleáris technológiák során keletkező és a világban szétszórt sugárzó mutagén szemét bioszférára és ránk emberekre gyakorolt hatását. A helyzet ezzel szemben az, hogy a sugárzás nem valami olyasmi amit meg lehet szokni. A nukleáris technológiák megjelenése óta folyamatosan növekszik a világban a halvaszületések és a sugárzáshoz köthető genetikai rendellenességek száma. Ma még folyik a statisztikákkal való bűvészkedés meg a határértékek vég nélküli növelése, de ha nem állunk le az atomerőművekkel és az atomtechnológiával általában véve, csak idő kérdése, hogy mikorra válik az emberiség vagy annak egy része számára az egyetlen és kétségbeesett céllá, hogy megőrizzük génállományunk egészséges szerkezetét, sőt a puszta szaporodóképességünket, vagy sugárzásvédő gyógyszereket fejlesszünk ki egy sugárzással teli világban. Mindezt korunk mérhetetlen rövidlátása miatt.
Az előbbi bekezdésben szereplő linken egyébként nem teljes az erőművi balesetek listája. Többek között hiányzik róla a két 1957-ben egymás után történt baleset közül a cseljabinszki, de az agyonhallgatott és igen komoly 2003-as paksi baleset is és még ki tudja hány olyan "near miss" azaz baleset közeli állapot volt amit a mai napig titkolnak szerte a világon. A világon működő atomerőművek több mint 44%-a az Európai térségben működik. Az eddigi atomerőművi balesetek számát és súlyosságát tekintve véleményem szerint örülünk kéne, hogy még élünk és hogy egészségesek a gyermekeink. A fő gond az, hogy ezeket az erőműveket is csak emberek tervezik, emberek kivitelezik és üzemeltetik. Előbb-utóbb pedig csinál valaki valamilyen marhaságot. George Harvey (CleanTechnika) nyilvános adatok alapján kiszámolta, hogy annak az esélye, hogy egy erőmű magja a működési ciklusa során leolvadjon 1:40. És ez nem vicc. Itt olvashat róla bővebben.
Balogh János professzor az atomerőművek és az atomtechnológia kapcsán homicídiumról sőt biocídiumról beszél az Út a jövőnkbe c. TV-s sorozat 14. részében (lásd a lejjebb beágyazott videót). Ha ezt valaki túlzásnak találja, annak melegen ajánlom megtekintésre a Békésen a katasztrófába c. dokumentumfilmet.
Nem lehet olyan értelmes ok, ami miatt megéri tovább kockáztatni és ezt az emberek is így gondolják. Azokban az országokban, ahol elérhetővé tették a tényeket és számokat, és megkérdezték az embereket, kivétel nélkül mindenhol a fissziós erőművekkel szemben foglaltak állást.
Az utolsó órában vagyunk. Baj van, de még van lehetőségünk kiszállni. Legyünk mi magyarok akik helyes döntést hoznak, józan ésszel, a puszta tények, számok alapján. Nézzük a részleteket!
Határértékek, statisztikák
Valaha 0.3 Bq/kg (becquerel/kilogram) volt a sugárszennyeződés egészségügyi határértéke. Efölött minden élelmiszert sugárszennyezettnek kellett minősíteni és ki kellett dobni. Ezt az értéket az atomlobbi nyomására a nemzetközi szervezetek és nemzeti egészségügyi intézetek azóta is folyamatosan emelik. Mindezt csak azért, hogy becsaphassák a közvéleményt és egyes hiszékeny és/vagy korrupt véleménycsinálók és tudósok felhasználásával letagadhassák a letagadhatatlant, semmibe vehessenek tudományos kutatásokat, sőt tényeket, vagy egyenesen tudatlan idiótának bélyegezhessenek mindenkit aki felemeli a szavát a földi élet és az emberiség jövője érdekében.
Minden komolyabb esemény után emelik a határértéket. Legutóbbi 2012 áprilisában azaz Fukushima után emelték meg, azóta hivatalosan (FDA/WHO) a világon céziumra 100 Bq/kg az ajánlott határérték az általános élelmiszerben, 50 Bq/kg a csecsemőtápszerben és a tejben, valamint 10 Bq/kg az ivóvízben. Már ezek a számok is riasztóan magasak, pedig a helyzet az, hogy még ezekre a határértékekre sincs nemzetközileg kötelezően érvényes egyezmény, azok mértékét az országok hatóságai saját maguk döntik el. Így lehet az, hogy míg Japánban az általános határérték ma éppen 100 Bq/kg, addig Németországban 600 Bq/kg, az USA-ban viszont 1200 Bq/kg-ot határoztak meg az import élelmiszerekre, csak azért, hogy egyetlen (jelenleg főleg Japánból) származó import élelmiszer se akadhasson fent a rostán.
Hazánkban pedig készséggel elébe mentek az eseményeknek még az ezredforduló előtt. A Magyarországon jelenleg is érvényben lévő 12/1998. (XII.11.) EüM rendelet szerint céziumra 1250 Bq/kg az általános határérték (Jód esetében megmagyarázhatatlan okból 2000!) tejnél 1000, csecsemőtápszernél pedig 400. Azaz a mi kisbabáink 8-szor annyi sugárzást ehetnek mint a japánok, a tej pedig 20-szor annyira lehet sugárszennyezett mint náluk, valamint ahogy az USA-ban, nálunk is szabad utat kap gyakorlatilag bármilyen sugárzó élelmiszer. Az élőlények persze semmivel sem lettek kevésbé sugárérzékenyek amióta a 0.3 Bq/kg értéket anno megállapították. Az is nyilvánvaló, hogy egy magyar vagy egy amerikai magzat nem bírja 12-szer jobban a sugárterhelést mint egy japán és hogy nem toleráljuk jobban a sugárzó jód izotópokat sem.
1250 Bq/kg az eredeti 0.3-mal szemben! Csak, hogy érezzük a problémát.
Az adatok csoportosítása, a statisztikákkal való játszadozás is sokszor része a szisztematikus félrevezetésnek. A németek pl. azzal igyekeztek bizonyítani, hogy a vadállatok húsa nem haladja meg az ott engedélyezett 600 Bq/kg sugárszennyezettségi szintet, hogy egyszerűen átlagot számoltak. Az ő logikájuk szerint tehát ha megvizsgálnak 100 vaddisznót és azok egyharmada 1800 Bq/kg mértékben sugárszennyezett de a többi nem, akkor ezzel igazolták, hogy a sugárszennyezési szint a megengedett alatt van azaz a környéken élő vaddisznók emberi fogyasztásra alkalmasak. Azonban hiába igyekeztek, ez nem jött be. Biberach-nál találtak olyan vaddisznót is, aminek 9200 Bq/kg volt a szennyezettsége, és hiába vizsgáltak meg végül összesen 205 disznót, az átlag így is a határérték fölé sikeredett. Pedig a 9200-as disznóhoz csak 15-öt kellett volna találniuk, amelyik nem sugároz, és máris jó lett volna a statisztika, legalábbis az ő nézőpontjukból nézve. Sugármentes vaddisznóból azonban egyetlen árva darab sem akadt a környéken.
Nagyon valószínű, hogy más országokban, akár hazánkban is hasonló játékkal próbálkoznak, csak nálunk ezeket az adatokat nem publikálják, míg Németországban igen. Ebben a táblázatban jól látszik, hogy számtalan olyan németországi település van, ahol a vaddisznók sugárszennyezettsége bőven meghaladja az egyébként is magas határértéket. Ezt viszont már régebb óta tudták. Szászország (Sachsen) tartományban pl. már 2012-ben kötelezővé tették a lelőtt vadak bevizsgáltatását fogyasztás előtt, mert kiderült, hogy a vaddisznók harmada sugárfertőzöttségük okán emberi fogyasztásra alkalmatlan. Egy évvel később, 2013-ban egy ugyanilyen vizsgálat Augsburg térségében azt állapította meg, hogy az ottani vaddisznók közel felének sugárfertőzöttsége a 600 Bq/kg határérték feletti.
Ez itt a Badeni vaddisznók sugárfertőzöttsége maximumának térképe. (2015-2016-os adat) Jól látható, hogy hatalmas területeken haladják meg a jelenleg érvényes határértéket. Ez pedig az átlag ugyanott. Nem túl rózsás a helyzet.
A németországi sugárfertőzött állatokat Csernobillal magyarázzák - még mindig. A helyzet az, hogy a Cézium 137 izotóp felezési ideje 30 év. A csernobili katasztrófa azonban 1986-ban volt, tehát a 2015-2016 évi mérési eredményeket Csernobilra fogni finoman szólva pofátlan hazugság. Baden-Württenberg tartományban az atomerőművek környékén elhelyezett radioaerosol mérések ma is pontosan ugyanolyan magas értékeket mutatnak, ráadásul napi szinten hullámzik a levegő radioaktív szennyeződésének mértéke. Nyilvánvaló, hogy ennek az égvilágon semmi köze Csernobilhoz.
A spermiumok a legérzékenyebbek
Röntgen vizsgálatok alkalmával ólomköténnyel árnyékolják le a páciensek szaporító szerveit. Még egy fogászati röntgennél is így járnak el, és nem véletlenül. A sugárzás a bennünk lévő leendő nemzedékre a legkárosabb, a spermiumok pedig extra érzékenyek. A II. világháború óta az egész világon folyamatosan és drasztikusan csökken a férfiak élő spermiumának száma. Egyes tudósok arra jutottak, hogy ezt a fogamzásgátló tablettákban lévő női nemi hormonok okozzák, melyek nem bomlanak le, hanem az ivóvízben jelennek meg egyre nagyobb mennyiségben. Ez sem volna túl kecsegtető, de ha hozzáadjuk, hogy az atomtechnológia elterjedésével párhuzamosan folyamatosan nő a világon a sugárzás okozta születési rendellenességek valamint halvaszületések száma, akkor már sokkal valószínűbb, hogy az egyre emelkedő radioaktív sugárzás az ami mindkettőt okozza, azaz a genetikai hibáknak és az élő sperma szám csökkenésnek egy és ugyanaz az oka: a megnövekedett és folyamatos sugárterhelés.
Az atomerőművi balesetek közül csak a legsúlyosabbakról értesül a közvélemény. Csernobilról, Fukushimáról, vagy Three Mile Islandről nyilván nem lehetett nem írni, de számtalan olyan eset volt melyekről csak az hallhatott akit ez a téma külön érdekelt valamiért. Torz értékrendű világunkban kisebb volt a hírértéke annak, hogy a hanfordi (USA) nukleáris létesítményben mintegy 6 db tartály szivárogni kezdett, mint hogy az aktuális celebek éppen kivel tartanak fent intim kapcsolatot. Aztán egy év múlva(!) megírták - itthon persze nem - hogy több mint 400 %-kal megemelkedett a születési rendellenességek száma a környéken.
Németországban végeztek egy tanulmányt, melyben egy teljesen szabályosan üzemelő erőmű volt a vizsgálat tárgya. Kimutatták, hogy az erőmű környezetében magasabb a genetikai hibákkal születők száma mint máshol. (Erről bővebbet a Békésen a katasztrófába c. dokumentumfilmből tudhat meg.) Az igazi ok amiért Németország végül úgy döntött, hogy nem építenek több nukleáris erőművet az volt, hogy az embereknek nem pusztán az atomlobbi propagandája állt a rendelkezésükre és bár nem ment könnyen, de kikövetelték a politikusoktól, hogy állítsák le az atomerőműveket és fektessenek zöld energiába. Az már megint más kérdés, hogy ez milyen mértékben sikerült.
Propaganda vs. valóság
Ha atomerőművekről van szó, szinte kizárólag propagandával, demo-maszlaggal találkozunk. A fizetett tudósok a teljes képről soha nem beszélnek, gyakorlatilag alig mondanak igazat. Még Csernobilt sem átallják felhasználni az utóbbi időben arra, hogy az atomenergiát támogassák, ami azért már egyenesen felháborító. Nemrég a területről készített állatfotókkal bizonygatták, hogy minden fantasztikus és szép és az állatok jól vannak a még mindig komoly sugárzás ellenére. Pedig a Napnál is világosabb, hogy azok az állatok nem egészségesek, csak annak látszanak. Hogy az egyedek élethossza mennyivel csökkent a sugárzás miatt, milyen fájdalmas kórokkal küzdenek, milyen születési rendellenességekben szenvednek, vagy hogy százból hány állat születik eleve holtan vagy életképtelenül, arról soha nem tesznek említést ezekben a propaganda-kutatásokban és cikkekben.
Néha a sűrű propaganda-rengetegben akadnak tárgyilagosabb írások is, melyek bár ugyanúgy nem beszélnek a fent említett problémákról, de legalább nem tesznek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A valóság persze sokkal szomorúbb mint a képeken. Amit most látni Csernobil körül, az csak az élet utolsó kiáltása. Az egész tápláléklánc sugárfertőzött, ennek okán gyakorlatilag minden ott élő faj örökítő anyaga torzult és generációról generációra haladva egyre romlik a helyzet. A növényevők sugárfertőzött füvet esznek és sugárzó tejjel etetik az életben maradt kicsinyeiket. A deformitással született egyedek hamar más állatok táplálékává válnak, ezáltal az őket megevők genetikai anyaga is veszélybe kerül. Ha nem volnának a "bevándorló" állatok, csak idő kérdése volna, hogy a Csernobil körül újabban elszaporodott vadállomány genetikai anyaga mikor válik általánosan alkalmatlanná életképes utódok létrehozására. A tápláléklánc csúcsán lévők tűnnének el először, aztán szépen lassan a többi.
Mennyi az annyi?
Az Út a jövőnkbe sorozat már 14. részében Balogh János professzor azt is részletesen kifejti, mekkora hazugság az, hogy az atomerőművekkel termelt áram olcsó. Tegyük fel, hogy nincs sugárszennyezés, szivárgások, balesetek és csupaszítsuk le a kérdést puszta számokra. Nos, ha semmit sem hagyunk ki, az igazság az, hogy nem létezik az atomerőművekkel termelt elektromos áramnál drágább energia a Földön. A demó verzióból ugyanis szándékosan és következetesen kihagyják az erőműben keletkezett sugárzó hulladékok és a kiégett fűtőelemek későbbi elhelyezésére szolgáló létesítmények megépítésének, valamit az ott tárolandó anyagok évszázadokig történő tárolásának, kezelésének, őrzésének később felmerülő gigantikus költségeit.
De ha épp úgy tartja az érdekük, azt is vitatják hogy mi is számít "hulladéknak". Valahogy addig mesterkedtek, míg a döntéshozókkal elhitették, hogy az urán dúsításának mellékterméke, a szinte 100%-ban U238 izotópból álló atomipari hulladék nem annyira veszélyes és milyen jó volna abból fegyvert gyártani ha már olyan sok van belőle és olcsó. Ezt az anyagot nevezik szegényített uránnak. Ez az amiből nagy sűrűsége - és főleg olcsósága - miatt páncéltörő lövedéket csinálnak, sugárveszélyes területté téve azt ahol bevetették. A "szegényített urán" igazából egy fedő elnevezés, hogy az emberek többsége ne tudja miről is van szó valójában és ne menjen kapára, kaszára azokkal szemben akik ezen fegyverek gyártását és bevetését engedélyezik. Jelen pillanatban több mint kétmillió tonna, az urán dúsításából származó ilyen hulladék van a világon a különböző tárolókban elhelyezve, arra várva, hogy az ún. 4. generációs atomerőművi blokkok megjelenjenek és fel tudják azt használni. (Nagyon remélem, hogy addigra benő a fejünk lágya.) Addig viszont kiváló és olcsó lövedék alapanyagnak számít, a nyilvánvaló tényeket pedig tagadják ezzel az anyaggal kapcsolatban.
A kiégett atomerőművi fűtőelemekben lévő plutónium 239-es izotóp felezési ideje 24.000 év*. Ez annyit jelent, hogy ahhoz, hogy a kiégett kazettákban lévő anyag sugárzása a természetes uránérc szintjére csökkenjen 240.000 évre van szükség. 240.000 év! Elvileg ennyi ideig kéne majd tárolni és őrizni a sugárzó hulladékot az utánunk jövő emberiségnek és ennek költségeit lesz majd kénytelen állni az összes utánunk jövő generáció. Paks 2 tervezett élettartamához (60 év) viszonyítva 4000-szer hosszabb ideig. Egyáltalán lesz akkor még ember a Földön? És akkor még mindig nem tartanánk majd ott, hogy a kiégett fűtőelemek teljesen veszélytelenné váltak volna. Ahhoz ugyanis még ugyanennyit, azaz összesen 480.000 ezer évet kéne várni. Emberi elmével felfoghatatlan, csak a számok szintjén értelmezhető időintervallumokról beszélünk.
Persze a kiégett fűtőelemeket nem fogják ennyi ideig tárolni, mert feldolgozzák és újra felhasználják majd, mivel a Föld urán készletei igencsak végesek. Jelen ismereteink szerint 80 év múlva teljesen kimerülnek. Ezért sem építenek nagyon új, hagyományos atomerőműveket manapság, ugyanis kalkulálni kell az urán egyre emelkedő árával is. Ezért sem építenek nagyon új atomerőműveket manapság. Ugyanis kalkulálni kell az urán egyre emelkedő árával is. A kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása már ma ismert technológia és gyakorlat, aminek kapcsán folyamatosan szennyezik a bolygót sugárzó hulladékkal.
A kiégett fűtőelemek mellett ott vannak még a kis és közepes radioaktivitású erőművi hulladékok. Azokat sem feldolgozni, sem biztonsággal megsemmisíteni nem lehet. 300 évig kell őrizni őket valahol. Egyes szakértők szerint 600 évig. De ha nem is nézzük a tárolás és őrzés miatt később jelentkező költségeket - mert ők úgy számolnak - csak az erőműre vonatkozó közvetlen gazdaságossági számításokat, az önmagában is megmutatja, hogy nem csak a hulladék tárolásának és feldolgozásának az árát, de az erőmű építési költségeit is végső soron a leendő generációk fogják megfizetni, amennyiben az állam legalább nullszaldóra akar kijönni ebből. És egy elavult technológiát (lásd lejjebb a Technológiák c. résznél) fogunk tovább működtetni, kényszerből.
Kicsit eljátszadozva azzal a ténnyel, hogy a kis és közepes radioaktivitású anyagokat 600 évig kell majd tárolni. Mi is volt 1417-ben? Kései középkor. Magyarországnak és fél Európának Zsigmond volt az uralkodója. Javában folyt az ún. százéves háború és a konstanzi zsinat. Kínában a Ming dinasztika uralkodása, Kína aranykora néhány évtizede kezdődött. Meghalt Huitzilíhuitl azték uralkodó. Oroszország pedig még nem is létezett. Nem, vagy csak alig tud valamit arról a korról? Ne csodálkozzon, 2617-ben nagy valószínűséggel még ennyire sem fogják ismerni napjaink döntéshozóit akik elég felelőtlenek voltak ahhoz, hogy többszázezer évre eldöntsék a jövőt, legyen szó a műanyagok felelőtlen használatáról, vagy az atomtechnológiákról. Ha ugyan még létezik majd emberiség a Földön 600 év múlva, csak annyit fog tudni az emberek többsége, hogy a 20-21. század egy önző és rövidlátó kor volt amikor az ember szellemi érettsége messze elmaradt a technológiai fejlettségétől.
Paks 2 megtérülésének gazdaságossági kényszerét egyébként felismerte a kormány, ezért egy ideje szinte heti rendszerességgel hoznak olyan törvényeket, jogszabályokat, adókat, stb, melyek valódi célja a fogyasztók nagy rendszerekről való részleges vagy teljes leválásának valamint az energiapiac későbbi szegmentálódásának a megakadályozása. Amikor elkezdték akadályozni, szerződés még sehol sem volt, még javában állt a vita a beruházásról, nagyon úgy tűnik, hogy ezt az egészet már jó előre eldöntötték. (Lásd még lejjebb a Politika c. résznél.)
Ha már a költségekről beszélünk, ne hagyjuk ki azt sem, hogy az építés ma ismert költségvetése sem áll meg. A Duna vízállása ugyanis gyakran túlságosan alacsony ahhoz, hogy az erőmű hűtését biztosítani lehessen. Azaz a beruházást csak a Duna duzzasztásával lehetne megvalósítani, amiről viszont senki nem beszél.
Az utolsó óra
A nukleáris technológiák megjelenése óta borzalmas mennyiségű sugárzó anyag került már ki a bioszférába. Az atomhatalmak által a Föld felszínén végrehajtott kísérleti robbantások (csak az USA több mint 1000 atombombát robbantott fel így) és napjaink harcászatában használt uránium tartalmú lövedékek csak egy részét képezik ennek a mennyiségnek a többi az ún. "tiszta energia" hozadéka.
A "tiszta energia" sugárzó hulladékát egészen a közelmúltig egész egyszerűen a tengerbe dobták. Ma már csak azért nem tesznek így mert az urán árának emelkedése miatt gazdaságossá vált az elhasznált fűtőelemeket újra feldolgozása. Ezen eljárás során viszont folyamatosan, jelen percekben is sugárzó anyagot engednek a világ óceánjaiba.
Egy biztos: ami sugárzó anyag egyszer kikerült az már ott is marad. A folyamat emberi időmércével nézve visszafordíthatatlan, a környezetünkben már jelen lévő sugárzó szennyeződés semlegesítése pedig nem lehetséges.
Az atomlobbi a kezdetek óta mindent megtesz azért, hogy elbagatellizálja az erőművi balesetek és a nukleáris technológiák során keletkező és a világban szétszórt sugárzó mutagén szemét bioszférára és ránk emberekre gyakorolt hatását. A helyzet ezzel szemben az, hogy a sugárzás nem valami olyasmi amit meg lehet szokni. A nukleáris technológiák megjelenése óta folyamatosan növekszik a világban a halvaszületések és a sugárzáshoz köthető genetikai rendellenességek száma. Ma még folyik a statisztikákkal való bűvészkedés meg a határértékek vég nélküli növelése, de ha nem állunk le az atomerőművekkel és az atomtechnológiával általában véve, csak idő kérdése, hogy mikorra válik az emberiség vagy annak egy része számára az egyetlen és kétségbeesett céllá, hogy megőrizzük génállományunk egészséges szerkezetét, sőt a puszta szaporodóképességünket, vagy sugárzásvédő gyógyszereket fejlesszünk ki egy sugárzással teli világban. Mindezt korunk mérhetetlen rövidlátása miatt.
Az előbbi bekezdésben szereplő linken egyébként nem teljes az erőművi balesetek listája. Többek között hiányzik róla a két 1957-ben egymás után történt baleset közül a cseljabinszki, de az agyonhallgatott és igen komoly 2003-as paksi baleset is és még ki tudja hány olyan "near miss" azaz baleset közeli állapot volt amit a mai napig titkolnak szerte a világon. A világon működő atomerőművek több mint 44%-a az Európai térségben működik. Az eddigi atomerőművi balesetek számát és súlyosságát tekintve véleményem szerint örülünk kéne, hogy még élünk és hogy egészségesek a gyermekeink. A fő gond az, hogy ezeket az erőműveket is csak emberek tervezik, emberek kivitelezik és üzemeltetik. Előbb-utóbb pedig csinál valaki valamilyen marhaságot. George Harvey (CleanTechnika) nyilvános adatok alapján kiszámolta, hogy annak az esélye, hogy egy erőmű magja a működési ciklusa során leolvadjon 1:40. És ez nem vicc. Itt olvashat róla bővebben.
Balogh János professzor az atomerőművek és az atomtechnológia kapcsán homicídiumról sőt biocídiumról beszél az Út a jövőnkbe c. TV-s sorozat 14. részében (lásd a lejjebb beágyazott videót). Ha ezt valaki túlzásnak találja, annak melegen ajánlom megtekintésre a Békésen a katasztrófába c. dokumentumfilmet.
Nem lehet olyan értelmes ok, ami miatt megéri tovább kockáztatni és ezt az emberek is így gondolják. Azokban az országokban, ahol elérhetővé tették a tényeket és számokat, és megkérdezték az embereket, kivétel nélkül mindenhol a fissziós erőművekkel szemben foglaltak állást.
Az utolsó órában vagyunk. Baj van, de még van lehetőségünk kiszállni. Legyünk mi magyarok akik helyes döntést hoznak, józan ésszel, a puszta tények, számok alapján. Nézzük a részleteket!
Határértékek, statisztikák
Valaha 0.3 Bq/kg (becquerel/kilogram) volt a sugárszennyeződés egészségügyi határértéke. Efölött minden élelmiszert sugárszennyezettnek kellett minősíteni és ki kellett dobni. Ezt az értéket az atomlobbi nyomására a nemzetközi szervezetek és nemzeti egészségügyi intézetek azóta is folyamatosan emelik. Mindezt csak azért, hogy becsaphassák a közvéleményt és egyes hiszékeny és/vagy korrupt véleménycsinálók és tudósok felhasználásával letagadhassák a letagadhatatlant, semmibe vehessenek tudományos kutatásokat, sőt tényeket, vagy egyenesen tudatlan idiótának bélyegezhessenek mindenkit aki felemeli a szavát a földi élet és az emberiség jövője érdekében.
Minden komolyabb esemény után emelik a határértéket. Legutóbbi 2012 áprilisában azaz Fukushima után emelték meg, azóta hivatalosan (FDA/WHO) a világon céziumra 100 Bq/kg az ajánlott határérték az általános élelmiszerben, 50 Bq/kg a csecsemőtápszerben és a tejben, valamint 10 Bq/kg az ivóvízben. Már ezek a számok is riasztóan magasak, pedig a helyzet az, hogy még ezekre a határértékekre sincs nemzetközileg kötelezően érvényes egyezmény, azok mértékét az országok hatóságai saját maguk döntik el. Így lehet az, hogy míg Japánban az általános határérték ma éppen 100 Bq/kg, addig Németországban 600 Bq/kg, az USA-ban viszont 1200 Bq/kg-ot határoztak meg az import élelmiszerekre, csak azért, hogy egyetlen (jelenleg főleg Japánból) származó import élelmiszer se akadhasson fent a rostán.
Hazánkban pedig készséggel elébe mentek az eseményeknek még az ezredforduló előtt. A Magyarországon jelenleg is érvényben lévő 12/1998. (XII.11.) EüM rendelet szerint céziumra 1250 Bq/kg az általános határérték (Jód esetében megmagyarázhatatlan okból 2000!) tejnél 1000, csecsemőtápszernél pedig 400. Azaz a mi kisbabáink 8-szor annyi sugárzást ehetnek mint a japánok, a tej pedig 20-szor annyira lehet sugárszennyezett mint náluk, valamint ahogy az USA-ban, nálunk is szabad utat kap gyakorlatilag bármilyen sugárzó élelmiszer. Az élőlények persze semmivel sem lettek kevésbé sugárérzékenyek amióta a 0.3 Bq/kg értéket anno megállapították. Az is nyilvánvaló, hogy egy magyar vagy egy amerikai magzat nem bírja 12-szer jobban a sugárterhelést mint egy japán és hogy nem toleráljuk jobban a sugárzó jód izotópokat sem.
1250 Bq/kg az eredeti 0.3-mal szemben! Csak, hogy érezzük a problémát.
Az adatok csoportosítása, a statisztikákkal való játszadozás is sokszor része a szisztematikus félrevezetésnek. A németek pl. azzal igyekeztek bizonyítani, hogy a vadállatok húsa nem haladja meg az ott engedélyezett 600 Bq/kg sugárszennyezettségi szintet, hogy egyszerűen átlagot számoltak. Az ő logikájuk szerint tehát ha megvizsgálnak 100 vaddisznót és azok egyharmada 1800 Bq/kg mértékben sugárszennyezett de a többi nem, akkor ezzel igazolták, hogy a sugárszennyezési szint a megengedett alatt van azaz a környéken élő vaddisznók emberi fogyasztásra alkalmasak. Azonban hiába igyekeztek, ez nem jött be. Biberach-nál találtak olyan vaddisznót is, aminek 9200 Bq/kg volt a szennyezettsége, és hiába vizsgáltak meg végül összesen 205 disznót, az átlag így is a határérték fölé sikeredett. Pedig a 9200-as disznóhoz csak 15-öt kellett volna találniuk, amelyik nem sugároz, és máris jó lett volna a statisztika, legalábbis az ő nézőpontjukból nézve. Sugármentes vaddisznóból azonban egyetlen árva darab sem akadt a környéken.
Nagyon valószínű, hogy más országokban, akár hazánkban is hasonló játékkal próbálkoznak, csak nálunk ezeket az adatokat nem publikálják, míg Németországban igen. Ebben a táblázatban jól látszik, hogy számtalan olyan németországi település van, ahol a vaddisznók sugárszennyezettsége bőven meghaladja az egyébként is magas határértéket. Ezt viszont már régebb óta tudták. Szászország (Sachsen) tartományban pl. már 2012-ben kötelezővé tették a lelőtt vadak bevizsgáltatását fogyasztás előtt, mert kiderült, hogy a vaddisznók harmada sugárfertőzöttségük okán emberi fogyasztásra alkalmatlan. Egy évvel később, 2013-ban egy ugyanilyen vizsgálat Augsburg térségében azt állapította meg, hogy az ottani vaddisznók közel felének sugárfertőzöttsége a 600 Bq/kg határérték feletti.
Ez itt a Badeni vaddisznók sugárfertőzöttsége maximumának térképe. (2015-2016-os adat) Jól látható, hogy hatalmas területeken haladják meg a jelenleg érvényes határértéket. Ez pedig az átlag ugyanott. Nem túl rózsás a helyzet.
A németországi sugárfertőzött állatokat Csernobillal magyarázzák - még mindig. A helyzet az, hogy a Cézium 137 izotóp felezési ideje 30 év. A csernobili katasztrófa azonban 1986-ban volt, tehát a 2015-2016 évi mérési eredményeket Csernobilra fogni finoman szólva pofátlan hazugság. Baden-Württenberg tartományban az atomerőművek környékén elhelyezett radioaerosol mérések ma is pontosan ugyanolyan magas értékeket mutatnak, ráadásul napi szinten hullámzik a levegő radioaktív szennyeződésének mértéke. Nyilvánvaló, hogy ennek az égvilágon semmi köze Csernobilhoz.
A spermiumok a legérzékenyebbek
Röntgen vizsgálatok alkalmával ólomköténnyel árnyékolják le a páciensek szaporító szerveit. Még egy fogászati röntgennél is így járnak el, és nem véletlenül. A sugárzás a bennünk lévő leendő nemzedékre a legkárosabb, a spermiumok pedig extra érzékenyek. A II. világháború óta az egész világon folyamatosan és drasztikusan csökken a férfiak élő spermiumának száma. Egyes tudósok arra jutottak, hogy ezt a fogamzásgátló tablettákban lévő női nemi hormonok okozzák, melyek nem bomlanak le, hanem az ivóvízben jelennek meg egyre nagyobb mennyiségben. Ez sem volna túl kecsegtető, de ha hozzáadjuk, hogy az atomtechnológia elterjedésével párhuzamosan folyamatosan nő a világon a sugárzás okozta születési rendellenességek valamint halvaszületések száma, akkor már sokkal valószínűbb, hogy az egyre emelkedő radioaktív sugárzás az ami mindkettőt okozza, azaz a genetikai hibáknak és az élő sperma szám csökkenésnek egy és ugyanaz az oka: a megnövekedett és folyamatos sugárterhelés.
Az atomerőművi balesetek közül csak a legsúlyosabbakról értesül a közvélemény. Csernobilról, Fukushimáról, vagy Three Mile Islandről nyilván nem lehetett nem írni, de számtalan olyan eset volt melyekről csak az hallhatott akit ez a téma külön érdekelt valamiért. Torz értékrendű világunkban kisebb volt a hírértéke annak, hogy a hanfordi (USA) nukleáris létesítményben mintegy 6 db tartály szivárogni kezdett, mint hogy az aktuális celebek éppen kivel tartanak fent intim kapcsolatot. Aztán egy év múlva(!) megírták - itthon persze nem - hogy több mint 400 %-kal megemelkedett a születési rendellenességek száma a környéken.
Németországban végeztek egy tanulmányt, melyben egy teljesen szabályosan üzemelő erőmű volt a vizsgálat tárgya. Kimutatták, hogy az erőmű környezetében magasabb a genetikai hibákkal születők száma mint máshol. (Erről bővebbet a Békésen a katasztrófába c. dokumentumfilmből tudhat meg.) Az igazi ok amiért Németország végül úgy döntött, hogy nem építenek több nukleáris erőművet az volt, hogy az embereknek nem pusztán az atomlobbi propagandája állt a rendelkezésükre és bár nem ment könnyen, de kikövetelték a politikusoktól, hogy állítsák le az atomerőműveket és fektessenek zöld energiába. Az már megint más kérdés, hogy ez milyen mértékben sikerült.
Propaganda vs. valóság
Ha atomerőművekről van szó, szinte kizárólag propagandával, demo-maszlaggal találkozunk. A fizetett tudósok a teljes képről soha nem beszélnek, gyakorlatilag alig mondanak igazat. Még Csernobilt sem átallják felhasználni az utóbbi időben arra, hogy az atomenergiát támogassák, ami azért már egyenesen felháborító. Nemrég a területről készített állatfotókkal bizonygatták, hogy minden fantasztikus és szép és az állatok jól vannak a még mindig komoly sugárzás ellenére. Pedig a Napnál is világosabb, hogy azok az állatok nem egészségesek, csak annak látszanak. Hogy az egyedek élethossza mennyivel csökkent a sugárzás miatt, milyen fájdalmas kórokkal küzdenek, milyen születési rendellenességekben szenvednek, vagy hogy százból hány állat születik eleve holtan vagy életképtelenül, arról soha nem tesznek említést ezekben a propaganda-kutatásokban és cikkekben.
Néha a sűrű propaganda-rengetegben akadnak tárgyilagosabb írások is, melyek bár ugyanúgy nem beszélnek a fent említett problémákról, de legalább nem tesznek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A valóság persze sokkal szomorúbb mint a képeken. Amit most látni Csernobil körül, az csak az élet utolsó kiáltása. Az egész tápláléklánc sugárfertőzött, ennek okán gyakorlatilag minden ott élő faj örökítő anyaga torzult és generációról generációra haladva egyre romlik a helyzet. A növényevők sugárfertőzött füvet esznek és sugárzó tejjel etetik az életben maradt kicsinyeiket. A deformitással született egyedek hamar más állatok táplálékává válnak, ezáltal az őket megevők genetikai anyaga is veszélybe kerül. Ha nem volnának a "bevándorló" állatok, csak idő kérdése volna, hogy a Csernobil körül újabban elszaporodott vadállomány genetikai anyaga mikor válik általánosan alkalmatlanná életképes utódok létrehozására. A tápláléklánc csúcsán lévők tűnnének el először, aztán szépen lassan a többi.
Mennyi az annyi?
Az Út a jövőnkbe sorozat már 14. részében Balogh János professzor azt is részletesen kifejti, mekkora hazugság az, hogy az atomerőművekkel termelt áram olcsó. Tegyük fel, hogy nincs sugárszennyezés, szivárgások, balesetek és csupaszítsuk le a kérdést puszta számokra. Nos, ha semmit sem hagyunk ki, az igazság az, hogy nem létezik az atomerőművekkel termelt elektromos áramnál drágább energia a Földön. A demó verzióból ugyanis szándékosan és következetesen kihagyják az erőműben keletkezett sugárzó hulladékok és a kiégett fűtőelemek későbbi elhelyezésére szolgáló létesítmények megépítésének, valamit az ott tárolandó anyagok évszázadokig történő tárolásának, kezelésének, őrzésének később felmerülő gigantikus költségeit.
De ha épp úgy tartja az érdekük, azt is vitatják hogy mi is számít "hulladéknak". Valahogy addig mesterkedtek, míg a döntéshozókkal elhitették, hogy az urán dúsításának mellékterméke, a szinte 100%-ban U238 izotópból álló atomipari hulladék nem annyira veszélyes és milyen jó volna abból fegyvert gyártani ha már olyan sok van belőle és olcsó. Ezt az anyagot nevezik szegényített uránnak. Ez az amiből nagy sűrűsége - és főleg olcsósága - miatt páncéltörő lövedéket csinálnak, sugárveszélyes területté téve azt ahol bevetették. A "szegényített urán" igazából egy fedő elnevezés, hogy az emberek többsége ne tudja miről is van szó valójában és ne menjen kapára, kaszára azokkal szemben akik ezen fegyverek gyártását és bevetését engedélyezik. Jelen pillanatban több mint kétmillió tonna, az urán dúsításából származó ilyen hulladék van a világon a különböző tárolókban elhelyezve, arra várva, hogy az ún. 4. generációs atomerőművi blokkok megjelenjenek és fel tudják azt használni. (Nagyon remélem, hogy addigra benő a fejünk lágya.) Addig viszont kiváló és olcsó lövedék alapanyagnak számít, a nyilvánvaló tényeket pedig tagadják ezzel az anyaggal kapcsolatban.
A kiégett atomerőművi fűtőelemekben lévő plutónium 239-es izotóp felezési ideje 24.000 év*. Ez annyit jelent, hogy ahhoz, hogy a kiégett kazettákban lévő anyag sugárzása a természetes uránérc szintjére csökkenjen 240.000 évre van szükség. 240.000 év! Elvileg ennyi ideig kéne majd tárolni és őrizni a sugárzó hulladékot az utánunk jövő emberiségnek és ennek költségeit lesz majd kénytelen állni az összes utánunk jövő generáció. Paks 2 tervezett élettartamához (60 év) viszonyítva 4000-szer hosszabb ideig. Egyáltalán lesz akkor még ember a Földön? És akkor még mindig nem tartanánk majd ott, hogy a kiégett fűtőelemek teljesen veszélytelenné váltak volna. Ahhoz ugyanis még ugyanennyit, azaz összesen 480.000 ezer évet kéne várni. Emberi elmével felfoghatatlan, csak a számok szintjén értelmezhető időintervallumokról beszélünk.
Persze a kiégett fűtőelemeket nem fogják ennyi ideig tárolni, mert feldolgozzák és újra felhasználják majd, mivel a Föld urán készletei igencsak végesek. Jelen ismereteink szerint 80 év múlva teljesen kimerülnek. Ezért sem építenek nagyon új, hagyományos atomerőműveket manapság, ugyanis kalkulálni kell az urán egyre emelkedő árával is. Ezért sem építenek nagyon új atomerőműveket manapság. Ugyanis kalkulálni kell az urán egyre emelkedő árával is. A kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása már ma ismert technológia és gyakorlat, aminek kapcsán folyamatosan szennyezik a bolygót sugárzó hulladékkal.
A kiégett fűtőelemek mellett ott vannak még a kis és közepes radioaktivitású erőművi hulladékok. Azokat sem feldolgozni, sem biztonsággal megsemmisíteni nem lehet. 300 évig kell őrizni őket valahol. Egyes szakértők szerint 600 évig. De ha nem is nézzük a tárolás és őrzés miatt később jelentkező költségeket - mert ők úgy számolnak - csak az erőműre vonatkozó közvetlen gazdaságossági számításokat, az önmagában is megmutatja, hogy nem csak a hulladék tárolásának és feldolgozásának az árát, de az erőmű építési költségeit is végső soron a leendő generációk fogják megfizetni, amennyiben az állam legalább nullszaldóra akar kijönni ebből. És egy elavult technológiát (lásd lejjebb a Technológiák c. résznél) fogunk tovább működtetni, kényszerből.
Kicsit eljátszadozva azzal a ténnyel, hogy a kis és közepes radioaktivitású anyagokat 600 évig kell majd tárolni. Mi is volt 1417-ben? Kései középkor. Magyarországnak és fél Európának Zsigmond volt az uralkodója. Javában folyt az ún. százéves háború és a konstanzi zsinat. Kínában a Ming dinasztika uralkodása, Kína aranykora néhány évtizede kezdődött. Meghalt Huitzilíhuitl azték uralkodó. Oroszország pedig még nem is létezett. Nem, vagy csak alig tud valamit arról a korról? Ne csodálkozzon, 2617-ben nagy valószínűséggel még ennyire sem fogják ismerni napjaink döntéshozóit akik elég felelőtlenek voltak ahhoz, hogy többszázezer évre eldöntsék a jövőt, legyen szó a műanyagok felelőtlen használatáról, vagy az atomtechnológiákról. Ha ugyan még létezik majd emberiség a Földön 600 év múlva, csak annyit fog tudni az emberek többsége, hogy a 20-21. század egy önző és rövidlátó kor volt amikor az ember szellemi érettsége messze elmaradt a technológiai fejlettségétől.
Paks 2 megtérülésének gazdaságossági kényszerét egyébként felismerte a kormány, ezért egy ideje szinte heti rendszerességgel hoznak olyan törvényeket, jogszabályokat, adókat, stb, melyek valódi célja a fogyasztók nagy rendszerekről való részleges vagy teljes leválásának valamint az energiapiac későbbi szegmentálódásának a megakadályozása. Amikor elkezdték akadályozni, szerződés még sehol sem volt, még javában állt a vita a beruházásról, nagyon úgy tűnik, hogy ezt az egészet már jó előre eldöntötték. (Lásd még lejjebb a Politika c. résznél.)
Ha már a költségekről beszélünk, ne hagyjuk ki azt sem, hogy az építés ma ismert költségvetése sem áll meg. A Duna vízállása ugyanis gyakran túlságosan alacsony ahhoz, hogy az erőmű hűtését biztosítani lehessen. Azaz a beruházást csak a Duna duzzasztásával lehetne megvalósítani, amiről viszont senki nem beszél.
|
|
Technológiák
A geotermikus energia használatát még 2010-ben elvetették, pedig csak arra kellett volna fény deríteni, hogy a víz visszasajtolása mellett fenntartható-e itthon ez erőmű típus. Könnyen lehet, hogy igen, de ezt nem kutatta senki. Miért? A szélenergia projecteket leállították, mondván, hogy drága, pedig csak a szabályozó rendszereket kellene kiépíteni. A drágaságról pedig egy az USA kormányának elemzését érdemes elolvasni. Ebben a különböző áramtermelési módok ma ismert legfejlettebb változatának teljes élettartamra vetített költségét számították ki. Az összehasonlítások a nukleáris beruházásokat közel kétszer drágábbnak tüntetik fel, mint a szélenergia-hasznosítást. De hagyjuk most a geotermikus és szélenergiát, nézzük szimplán a technológiai fejlődés szempontjából az erőművek kérdését. |
Hivatalosan 2032-ben áll le az első régi 500-as blokk Pakson, utána kétévenként a többi. Az első blokk leállásáig tehát még 15 évünk van. Ha bő 5 évet számítok az építésre, akkor is még 10. Gondoljunk csak bele, hogy az elmúlt 10 év alatt mekkora technológiai változások történtek. 2007 még javában a butatelefonok éve volt, abban az évben mutatta be Steve Jobs az első iPhone-t. Ha jól el voltunk eresztve, akkor volt már plazma TV-nk, de a legtöbben még 4:3-as képarányú régi CRT csöves TV-t használtak. Ma 8 magos telefonok, OLED kijelzős 4K, sőt 8K felbontású, hálózatra csatlakozó óriási méretű okostelevíziók vannak, az analóg műsorszórás pedig már réges-rég megszűnt. És ez csak két apró kiragadott apróság. A fentiekhez hasonlóan az elkövetkező 10 évben számtalan olyan fejlesztés, technológiai változás jelenik majd meg az energetika területén is melyek miatt az atomerőmű akár már az építése előtt, vagy alatt elavul.
Ott kezdődik, hogy a létező alternatív energiatermelő technológiák ára is folyamatosan csökken, főleg ami a napelemeket illeti. A hagyományos, szilícium napcellák ára már egy ideje annyira lecsökkent, hogy egy új épületnél már bőven megéri vele kalkulálni, még akár szigetüzemmel is. Ám a fillérekbe kerülő ún. perovszkit alapú napelemeknek, vagy a már gyártásban lévő szintén hihetetlenül olcsó nyomtatott napcellák széles piacon való megjelenése akkora változást hoz majd az energiapiacon, amit fel sem lehet mérni, és mindez a váltás 10 éven belül lezajlik majd!
Az energia tárolását szokták még problémának felhozni. Aki él és mozog, mind erre koncentrál jelenleg, hiszen ez az egyetlen dolog ami még visszatarthatja a zöld energiák és az elektromos autók széles térnyerését. Számos cég dolgozik pl. jelenleg a folyadékáramos és a szilárdtest-akkumulátorokon, valamint ezek ötvözetén. Szilárdtest akkumulátorokat már gyártanak is a kínaiak kis méretben, jelenleg úgy néz ki, hogy az fog elterjedni. Ezek az olcsó, pillanatok alatt feltölthető, kicsi könnyű, tartós és nagy energiát leadni képes akku szó szerint mindent meg fog változtatni. Az iparnak az elektromos autókra átállása miatt a fejlődés ezen a téren olyan üteművé vált, hogy jelenleg még senki sem tudja, hol tartunk majd 10 év múlva, de az biztos, hogy az energiatárolás már nem lesz többé probléma, nem hogy 10, de lehet hogy már 5 múlva sem.
Az energia ipari méretekben történő tárolásának problémájára is számos megoldás született, a legígéretesebb jelenleg az ún. protoncserélős (PEM) technológia, mely lényegében egy speciális vízbontó eszköz és hidrogént állít elő a napenergiából. A legnagyobb ilyen technológiával működő berendezés Mainzban működik jelenleg 2MW teljesítménnyel, de kisebb helyi berendezések már évek óta üzemelnek.
Ha a jelenleg ismert, nem fosszilis vagy gáz üzemű erőművi megoldásokat nézzük, egy tórium erőművel is sokkal jobban járnánk, sokkal olcsóbban és biztonságosabban üzemeltethető, sugárzó hulladék is jóval kevesebb keletkezik mint egy urán alapú erőműben. Ám igen jól halad a világ a fúziós erőművekkel is. Az ITER keretében a világ összes, gazdaságilag vezető országa ezen dolgozik, de egyéni építkezések is vannak. Pár éve még csak 2030-ra tették a fúziós erőművek sikerét, de úgy néz ki ez jóval előbb be fog következni. 2016-ban Németországban a világ első ilyen reaktorában ugyan csak a másodperc töredékéig sikerült fenntartani a plazmát, de néhány hónappal később a kínaiaknak már 108 másodpercig! A dolog tehát szintén rohamtempóban halad, részben a nemzetközi összefogásból eredően.
Már csak az a kérdés, hogy ha egyszer végre meglesz a fúzió fenntartásának a titka, milyen formában fogják hasznosítani ezt a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló energiát. A sűrűn lakott nagyvárosok köré épített kisebb blokkokat lehet inkább valószínűsíteni, mint a gigantikus centrális rendszereket. Nem csak stratégiai okból, hanem mert a napenergiát hasznosító és más ma még nem ismert szennyezésmentes technológiák megjelenésével párhuzamosan zajlik majd a régi nagy erőművi rendszerek átalakulása, részben azok eltűnése. Az átmeneti időszakban a speciálisan energiaigényes ágazatok erőművekre települése, később pedig az olcsó és bőséges fúziós energiára épülő majdani új technológiák megjelenése várható, de az egyéb ipari valamint lakossági célú energiatermelés decentralizálódása is zajlik majd ezzel párhuzamosan az új technológiák és igények természetes velejárójaként.
Egész biztos, hogy elsősorban a nap- de és szélenergia létjogosultsága is megmarad a fúziós erőművek elterjedése mellett, mivel nagyságrendekkel kisebb a beruházási igényük és egész települések energiaellátását képesen biztosítani. (A napelem parkok zsákutcát jelentenek, mert túlontúl sok területet foglalnak és a centrális rendszerekhez csatlakoznak, így a hatékonyságuk sem megfelelő. Az épületek tetején, oldalán, ablakainak bevonataként, stb. elhelyezett napcellák bőven elég energiát képesek termelni normális felhasználás mellett, külön terület foglalása nélkül.)
Visszatérve az atomerőműre, még bőven annak életciklusa alatt az áramtermelés alternatívái miatt a termelés elaprózódásával, árampiaci szegmentálódással kell számolni. Ma is léteznek, és fokozatosan elterjednek majd az energiát alig használó passzív sőt a többlet energiát termelő aktív házak, a teljesen energiafüggetlen autonóm házak, épületek. Az elektromos berendezések folyamatosan javuló energiahatékonysága és a számtalan takarékos megoldás széles körű elterjedése miatt egyre kevesebb energiát fogunk használni, a központosított rendszerek pedig visszaszorulnak. Hacsak nem tiltják be egy ponton végleg az alternatív energiatermelést adminisztratív eszközökkel, vagy nem adják annyira olcsón az áramot, hogy az alternatív megoldások viszonyított megtérülése ne érje meg a beruházást, egy idő után egész egyszerűen nem marad elég vevő az új atomerőmű által termelt elektromos energiára. Hogy ne maradjon kihasználatlanul csak két választása marad majd a majdani kormányzatnak. Az egyik, hogy leállítja az erőművet idő előtt, és adókat vet ki, hogy tovább lehessen fizetni majd a részleteket. A másik, hogy energiaigényes iparágakat telepítenek rá szándékosan az erőműre. Ezt viszont csak úgy tudja elérni, ha jóval olcsóbban adja az áramot az erőmű mint a versenytársak, azaz miközben a nukleáris fűtőanyag egyre drágább lesz, annak ára nem jelenhet majd meg az áram árában. A hiányzó részt pedig valahonnan pótolni kell - adókból.
Az új atomerőmű tervezett élettartama 60 év. Ennyi ideig kéne üzemben tartani, hogy a beruházás nullszaldósra jöjjön ki. A jövőben a sugárzó hulladék tárolására és őrzésére majdan elköltött óriási összegeket nem számítva természetesen. Ugyanakkor a jelenlegi technológiai fejlődést véve alapul Paks 2 óvatos becslések szerint is legkésőbb az első blokk 2023-ban történő üzemkezdéstől számított legkésőbb 20-25 éven belül elavul, de mindenképpen kihasználatlan kapacitásnak fog számítani. Mindössze egy szűk évtizeden belül azután, hogy az utolsó régi blokk is leállításra kerül 2037-ben. Megjegyzem a jelenleg kommunikált 2023-as üzemkezdés teljességgel kizárható, az első blokk beüzemelése óvatos becslések szerint is inkább 5, de akár 10 évvel is kitolódik majd. Akkor pedig még közelebb kerül az erőmű átadása a technológia elavulásának időpontjához.
Politika
A 21. század civilizált emberének végre túl kéne magát tennie azon a kicsinyes megközelítésen, amely a pillanatnyi politikai és gazdasági szempontokat az ökológiai megfontolások elé helyezi. Egy 2014-es közvéleménykutatásból látszik, hogy az emberek Paks 2-ről alkotott álláspontját sok esetben a politikai kötődésük határozza meg, ami rendkívül elszomorító. A politikusok az eszmék, áramlatok változásának kényszerűségében, valamint pártjuk éppen aktuális irányvonala és az általuk valóságnak vélt, igaznak hitt elképzelések valamint a világban zajló folyamatok között lavíroznak. Ha valaminek, akkor egy ilyen hosszú távú beruházásnak nem lenne szabad, hogy köze legyen a politikához, pártokhoz. Az pedig külön nagy baj, hogy egy felelős kormánynak nem jut eszébe népszavazást vagy széles körű konzultációt indítani egy ekkora horderejű kérdésben.
Az előbbi közvéleménykutatás arra is rávilágít, hogy bár 53% támogatja a beruházást politikai alapon (még mindig a 2014-es felmérés) mégis, ha a kérdést úgy tették fel, hogy elsősorban megújuló energiaforrásokra vagy atomerőműre támaszkodjunk, akkor csak az emberek 16%-a válaszolta azt, hogy atomenergiára, míg 74% százalék elsősorban a megújuló energiaforrásokban bízik. A kormánynak el kéne döntenie, hogy végül fontos-e nekik az emberek véleménye vagy sem. Merthogy jelenleg figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a magyar emberek háromnegyede szíve szerint nem akarja ezt az atomerőművet, vagy azt, hogy még a saját szavazóik is inkább támogatnának egy népszavazást a kérdésről. Utóbbi link egy egészen friss, 2017-es kutatás eredménye.
Feltenném még a kérdést, hogy ha hazánkban egy több emberöltőn át működő drága és aggályos beruházásról nem lehet népszavazni, akkor érdemes-e egyáltalán bármiről is népszavazást tartani? Miért nincs alaptörvénybe foglalva, hogy a mindenkori kormány köteles legyen megfelelő tájékoztatás és konzultáció mellett népszavazást indítani bizonyos beruházások előtt pláne akkor, ha azt nemzetközi szerződés(ek) megkötése is követi, amire hivatkozással utána eleve, törvények tiltják a népszavazást?
2008-ban Orbán Viktor azt mondta, hogy "a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen". Orbán Viktor akkor még ellenzékből bírálta kijelentésével - helyesen - hogy az akkori kormány titkosított, hosszú távra szóló szerződést kötött Oroszországgal "a XXI. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározó" energiakérdésben. Orbán Viktor a Gyurcsány kormány Déli Áramlattal kapcsolatos titkos szerződéseit bírálta és igaza volt. Most viszont ugyanazt csinálta az általa vezetett kormány amit anno bírált, pedig Paks esetében nagyságrendileg több pénzről és hosszabb távú elkötelezettségről van szó, mely ráadásul egy a mostani évtizedekben elavuló technológiához láncol bennünket.
Biztonság
Akinek van szeme látja, hogy az Európai Unió már jóideje a józan ésszel szemben működik, semmibe véve az Európában élő emberek többségének véleményét és akaratát. Az EU gyakorlatilag haldoklik vezetőinek döntései nyomán, Európa pedig kvázi-háborús állapotban áll egy áramlattal szemben, melyet az azt nem ismerők "csak egy vallás"-nak neveznek, de ami valójában egy világuralomra törő, komplett filozófiai, gazdasági és jogi rendszer mely kerek perec elutasítja az európai kultúrát és törvényeket. Nem kívánom ezt a témát jobban boncolgatni, csak arra akartam rávilágítani, hogy felelőtlenség hosszú távra potenciális célpontokat létesíteni egy olyan helyzetben, amikor gyakorlatilag semmi és senki nem lehet 100%-os biztonságban. Márpedig jelenleg egyetlen atomerőmű sincs a világon, mely kibírná ha mondjuk valaki egy utasszállító géppel belerepülne.
Csak az élet számít
Az uránnal működő fissziós erőművek megépítése az emberi faj történetének legsúlyosabb rövidlátása volt. Soha még technológia nem okozott ennyi problémát és nem voltak ennyire hosszú távú káros következményei. Egyetlen korban sem kockáztatta az ember olyan módon a jövőjét, ahogy mi. Apák még nem tettek soha ekkora terhet gyermekeik vállára. De már bőven van ezzel kapcsolatban tapasztalatunk. Meglévő tudásunkból kiindulva ma atomerőművet építeni nem csupán egyet jelent az utánunk következő generációk hosszú sorának megkárosításával, de bűn mindennel szemben ami él. Balogh János professzor biztosan megtenne mindent, hogy lebeszéljen minket róla.
Egy őrült korban élünk amit csak akkor van esélye túlélni az emberiségnek, ha mindannyian belátjuk: csak az élet számít, semmi más.
Ott kezdődik, hogy a létező alternatív energiatermelő technológiák ára is folyamatosan csökken, főleg ami a napelemeket illeti. A hagyományos, szilícium napcellák ára már egy ideje annyira lecsökkent, hogy egy új épületnél már bőven megéri vele kalkulálni, még akár szigetüzemmel is. Ám a fillérekbe kerülő ún. perovszkit alapú napelemeknek, vagy a már gyártásban lévő szintén hihetetlenül olcsó nyomtatott napcellák széles piacon való megjelenése akkora változást hoz majd az energiapiacon, amit fel sem lehet mérni, és mindez a váltás 10 éven belül lezajlik majd!
Az energia tárolását szokták még problémának felhozni. Aki él és mozog, mind erre koncentrál jelenleg, hiszen ez az egyetlen dolog ami még visszatarthatja a zöld energiák és az elektromos autók széles térnyerését. Számos cég dolgozik pl. jelenleg a folyadékáramos és a szilárdtest-akkumulátorokon, valamint ezek ötvözetén. Szilárdtest akkumulátorokat már gyártanak is a kínaiak kis méretben, jelenleg úgy néz ki, hogy az fog elterjedni. Ezek az olcsó, pillanatok alatt feltölthető, kicsi könnyű, tartós és nagy energiát leadni képes akku szó szerint mindent meg fog változtatni. Az iparnak az elektromos autókra átállása miatt a fejlődés ezen a téren olyan üteművé vált, hogy jelenleg még senki sem tudja, hol tartunk majd 10 év múlva, de az biztos, hogy az energiatárolás már nem lesz többé probléma, nem hogy 10, de lehet hogy már 5 múlva sem.
Az energia ipari méretekben történő tárolásának problémájára is számos megoldás született, a legígéretesebb jelenleg az ún. protoncserélős (PEM) technológia, mely lényegében egy speciális vízbontó eszköz és hidrogént állít elő a napenergiából. A legnagyobb ilyen technológiával működő berendezés Mainzban működik jelenleg 2MW teljesítménnyel, de kisebb helyi berendezések már évek óta üzemelnek.
Ha a jelenleg ismert, nem fosszilis vagy gáz üzemű erőművi megoldásokat nézzük, egy tórium erőművel is sokkal jobban járnánk, sokkal olcsóbban és biztonságosabban üzemeltethető, sugárzó hulladék is jóval kevesebb keletkezik mint egy urán alapú erőműben. Ám igen jól halad a világ a fúziós erőművekkel is. Az ITER keretében a világ összes, gazdaságilag vezető országa ezen dolgozik, de egyéni építkezések is vannak. Pár éve még csak 2030-ra tették a fúziós erőművek sikerét, de úgy néz ki ez jóval előbb be fog következni. 2016-ban Németországban a világ első ilyen reaktorában ugyan csak a másodperc töredékéig sikerült fenntartani a plazmát, de néhány hónappal később a kínaiaknak már 108 másodpercig! A dolog tehát szintén rohamtempóban halad, részben a nemzetközi összefogásból eredően.
Már csak az a kérdés, hogy ha egyszer végre meglesz a fúzió fenntartásának a titka, milyen formában fogják hasznosítani ezt a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló energiát. A sűrűn lakott nagyvárosok köré épített kisebb blokkokat lehet inkább valószínűsíteni, mint a gigantikus centrális rendszereket. Nem csak stratégiai okból, hanem mert a napenergiát hasznosító és más ma még nem ismert szennyezésmentes technológiák megjelenésével párhuzamosan zajlik majd a régi nagy erőművi rendszerek átalakulása, részben azok eltűnése. Az átmeneti időszakban a speciálisan energiaigényes ágazatok erőművekre települése, később pedig az olcsó és bőséges fúziós energiára épülő majdani új technológiák megjelenése várható, de az egyéb ipari valamint lakossági célú energiatermelés decentralizálódása is zajlik majd ezzel párhuzamosan az új technológiák és igények természetes velejárójaként.
Egész biztos, hogy elsősorban a nap- de és szélenergia létjogosultsága is megmarad a fúziós erőművek elterjedése mellett, mivel nagyságrendekkel kisebb a beruházási igényük és egész települések energiaellátását képesen biztosítani. (A napelem parkok zsákutcát jelentenek, mert túlontúl sok területet foglalnak és a centrális rendszerekhez csatlakoznak, így a hatékonyságuk sem megfelelő. Az épületek tetején, oldalán, ablakainak bevonataként, stb. elhelyezett napcellák bőven elég energiát képesek termelni normális felhasználás mellett, külön terület foglalása nélkül.)
Visszatérve az atomerőműre, még bőven annak életciklusa alatt az áramtermelés alternatívái miatt a termelés elaprózódásával, árampiaci szegmentálódással kell számolni. Ma is léteznek, és fokozatosan elterjednek majd az energiát alig használó passzív sőt a többlet energiát termelő aktív házak, a teljesen energiafüggetlen autonóm házak, épületek. Az elektromos berendezések folyamatosan javuló energiahatékonysága és a számtalan takarékos megoldás széles körű elterjedése miatt egyre kevesebb energiát fogunk használni, a központosított rendszerek pedig visszaszorulnak. Hacsak nem tiltják be egy ponton végleg az alternatív energiatermelést adminisztratív eszközökkel, vagy nem adják annyira olcsón az áramot, hogy az alternatív megoldások viszonyított megtérülése ne érje meg a beruházást, egy idő után egész egyszerűen nem marad elég vevő az új atomerőmű által termelt elektromos energiára. Hogy ne maradjon kihasználatlanul csak két választása marad majd a majdani kormányzatnak. Az egyik, hogy leállítja az erőművet idő előtt, és adókat vet ki, hogy tovább lehessen fizetni majd a részleteket. A másik, hogy energiaigényes iparágakat telepítenek rá szándékosan az erőműre. Ezt viszont csak úgy tudja elérni, ha jóval olcsóbban adja az áramot az erőmű mint a versenytársak, azaz miközben a nukleáris fűtőanyag egyre drágább lesz, annak ára nem jelenhet majd meg az áram árában. A hiányzó részt pedig valahonnan pótolni kell - adókból.
Az új atomerőmű tervezett élettartama 60 év. Ennyi ideig kéne üzemben tartani, hogy a beruházás nullszaldósra jöjjön ki. A jövőben a sugárzó hulladék tárolására és őrzésére majdan elköltött óriási összegeket nem számítva természetesen. Ugyanakkor a jelenlegi technológiai fejlődést véve alapul Paks 2 óvatos becslések szerint is legkésőbb az első blokk 2023-ban történő üzemkezdéstől számított legkésőbb 20-25 éven belül elavul, de mindenképpen kihasználatlan kapacitásnak fog számítani. Mindössze egy szűk évtizeden belül azután, hogy az utolsó régi blokk is leállításra kerül 2037-ben. Megjegyzem a jelenleg kommunikált 2023-as üzemkezdés teljességgel kizárható, az első blokk beüzemelése óvatos becslések szerint is inkább 5, de akár 10 évvel is kitolódik majd. Akkor pedig még közelebb kerül az erőmű átadása a technológia elavulásának időpontjához.
Politika
A 21. század civilizált emberének végre túl kéne magát tennie azon a kicsinyes megközelítésen, amely a pillanatnyi politikai és gazdasági szempontokat az ökológiai megfontolások elé helyezi. Egy 2014-es közvéleménykutatásból látszik, hogy az emberek Paks 2-ről alkotott álláspontját sok esetben a politikai kötődésük határozza meg, ami rendkívül elszomorító. A politikusok az eszmék, áramlatok változásának kényszerűségében, valamint pártjuk éppen aktuális irányvonala és az általuk valóságnak vélt, igaznak hitt elképzelések valamint a világban zajló folyamatok között lavíroznak. Ha valaminek, akkor egy ilyen hosszú távú beruházásnak nem lenne szabad, hogy köze legyen a politikához, pártokhoz. Az pedig külön nagy baj, hogy egy felelős kormánynak nem jut eszébe népszavazást vagy széles körű konzultációt indítani egy ekkora horderejű kérdésben.
Az előbbi közvéleménykutatás arra is rávilágít, hogy bár 53% támogatja a beruházást politikai alapon (még mindig a 2014-es felmérés) mégis, ha a kérdést úgy tették fel, hogy elsősorban megújuló energiaforrásokra vagy atomerőműre támaszkodjunk, akkor csak az emberek 16%-a válaszolta azt, hogy atomenergiára, míg 74% százalék elsősorban a megújuló energiaforrásokban bízik. A kormánynak el kéne döntenie, hogy végül fontos-e nekik az emberek véleménye vagy sem. Merthogy jelenleg figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a magyar emberek háromnegyede szíve szerint nem akarja ezt az atomerőművet, vagy azt, hogy még a saját szavazóik is inkább támogatnának egy népszavazást a kérdésről. Utóbbi link egy egészen friss, 2017-es kutatás eredménye.
Feltenném még a kérdést, hogy ha hazánkban egy több emberöltőn át működő drága és aggályos beruházásról nem lehet népszavazni, akkor érdemes-e egyáltalán bármiről is népszavazást tartani? Miért nincs alaptörvénybe foglalva, hogy a mindenkori kormány köteles legyen megfelelő tájékoztatás és konzultáció mellett népszavazást indítani bizonyos beruházások előtt pláne akkor, ha azt nemzetközi szerződés(ek) megkötése is követi, amire hivatkozással utána eleve, törvények tiltják a népszavazást?
2008-ban Orbán Viktor azt mondta, hogy "a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen". Orbán Viktor akkor még ellenzékből bírálta kijelentésével - helyesen - hogy az akkori kormány titkosított, hosszú távra szóló szerződést kötött Oroszországgal "a XXI. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározó" energiakérdésben. Orbán Viktor a Gyurcsány kormány Déli Áramlattal kapcsolatos titkos szerződéseit bírálta és igaza volt. Most viszont ugyanazt csinálta az általa vezetett kormány amit anno bírált, pedig Paks esetében nagyságrendileg több pénzről és hosszabb távú elkötelezettségről van szó, mely ráadásul egy a mostani évtizedekben elavuló technológiához láncol bennünket.
Biztonság
Akinek van szeme látja, hogy az Európai Unió már jóideje a józan ésszel szemben működik, semmibe véve az Európában élő emberek többségének véleményét és akaratát. Az EU gyakorlatilag haldoklik vezetőinek döntései nyomán, Európa pedig kvázi-háborús állapotban áll egy áramlattal szemben, melyet az azt nem ismerők "csak egy vallás"-nak neveznek, de ami valójában egy világuralomra törő, komplett filozófiai, gazdasági és jogi rendszer mely kerek perec elutasítja az európai kultúrát és törvényeket. Nem kívánom ezt a témát jobban boncolgatni, csak arra akartam rávilágítani, hogy felelőtlenség hosszú távra potenciális célpontokat létesíteni egy olyan helyzetben, amikor gyakorlatilag semmi és senki nem lehet 100%-os biztonságban. Márpedig jelenleg egyetlen atomerőmű sincs a világon, mely kibírná ha mondjuk valaki egy utasszállító géppel belerepülne.
Csak az élet számít
Az uránnal működő fissziós erőművek megépítése az emberi faj történetének legsúlyosabb rövidlátása volt. Soha még technológia nem okozott ennyi problémát és nem voltak ennyire hosszú távú káros következményei. Egyetlen korban sem kockáztatta az ember olyan módon a jövőjét, ahogy mi. Apák még nem tettek soha ekkora terhet gyermekeik vállára. De már bőven van ezzel kapcsolatban tapasztalatunk. Meglévő tudásunkból kiindulva ma atomerőművet építeni nem csupán egyet jelent az utánunk következő generációk hosszú sorának megkárosításával, de bűn mindennel szemben ami él. Balogh János professzor biztosan megtenne mindent, hogy lebeszéljen minket róla.
Egy őrült korban élünk amit csak akkor van esélye túlélni az emberiségnek, ha mindannyian belátjuk: csak az élet számít, semmi más.
B.A. 2017. március 9
v.0.99.5
A cikkben élőkapocsként nem szereplő, nem vagy csak részben felhasznált források:
2013.05.15. Atomenergiainfo.hu, Tudástár: Radioaktiv hulladék
2014.06.22. Temetni, nem dicsérni - Mi lesz a nukleáris erőművek atomhulladékával?
2014.02.05. Végül nálunk marad a paski atomhulladék
2015.06.26. Megfelezheti az akkumulátorok árát az MIT fejlesztése
2016.05.30. Sötétben is képes áramot termelni az új napelem
2016.09.15. Itt az új napelem ami kétszer annyi áramot termel
2017.03.20. A paksi erőművet is lepipálhatja az új naperőmű (Indiai project)
Wikipedia: MVM Paksi Atomerőmű
A cikk megírása után utólag találtam, hivatkozásként nem szerepel:
2017.07.18. 3 éven belül a megújuló energiák lesznek a legolcsóbbak
2017.11.21. Kamuzott a Roszatom, mégis tőlük jöhetett a nukleáris felhő
* A filmben 20.000 év hangzik el, a helyes adat 24.000 év, ezért pontosítottam.
