Magyarország és a globalizáció
Banos János beszélgetése Síklaky István közgazdásszal
Hadd emlékeztessem magunkat, kedves hallgatóink - miként az Üzleti 7 című lap is tette ezt - arra, hogy 2000. tavaszán a szegénységéről, kiszolgáltatottságáról nem különösebben nevezetes Egyesült Államokban sajátos szimbiózisban tüntettek tízezrek a pénzhatalom hivatalnokai, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap értekezlete alkalmából. Környezetvédőktől a "tőke nélküliek" védelmi csoportjaiig számosan fejezték ki ellenérzésüket a most fennálló gazdasági világrenddel szemben. Ma már igen népes az a közgazdasági iskola is, számos nemzetközi szaktekintélyt sorakoztat fel, amely csődös útnak tekinti a két-három évtizede eluralkodott irányzatot.
Paradoxonnak tűnhet, de mindezek tükrében szervesen illeszkedik egy új „globális“ szellemi vagy inkább önvédelmi érdekmegfogalmazási folyamatba mindaz, amit Síklaky István gazdaságpolitikai programként fogalmazott meg, s amit az „összefogás a fennmaradásért“ mozgalom képvisel. A programalkotó és mozgalomszervező közgazdászt szerkesztőségünkből most Banos János kereste föl, beszélgetésük elején fölidézve Balogh János professzor úrnak azon állítását, amely szerint a Kárpát-medencében a világ egyik legértékesebb termőföldje található, amelyet csak elrontani lehet. Nos, az elmúlt évtizedek bizonyították, vetette föl kollégám, hogy immár nemcsak elrontani lehet, hanem ellopni is…
Banos János: Balog János professzor úr szerint a világ egyik legértékesebb termőföldje található a Kárpát medencében, amit csak el lehet rontani. Az elmúlt évtizedek történései ezt, mintha visszaigazolnák. Ám arra, talán ő sem gondolt, hogy lopni is fogják a földet. Mit tud erről Siklaky István közgazdász?
Siklaky István: Erről csak most hallok először. Ez visszaidézi azt az emléket, amit 44-45-ben a német megszállás idején hallottam, hogy a német megszállók Erdélyből vagonszámra szállították el Németországba a termőtalajt. Ez megerősíti azt a régebbi megállapításomat, hogy tulajdonképpen egy sorozatos gyarmatosítás áldozata vagyunk, a Német Birodalom gyarmatából lettünk az Orosz Birodalom gyarmata, most pedig a nemzetközi pénzvilág gyarmata lettünk, és úgy látszik,hogy a módszerek nagyon hasonlóak.
Banos János: Az elmúlt években szinte rémtörténetbe illő esetek történtek a földdel kapcsolatosan. Nem azok s nem ott jutottak földhöz, akiket õsi jogon megilletett, hanem a spekulánsok.
Siklaky István: Igen, és ez nyilvánvaló, hogy így volt eltervezve, szándékosan. Egyik vezető törvényelőkészítő jogászunk mondta a fülem hallatára, hogy a jogásznak az a dolga, hogy olyan törvényt alkosson, amilyet megrendelnek tőle. A 89-90-es átállás jogszabályait és ezek között a földtulajdon megváltoztatásának jogszabályait is úgy rendelték meg a jogászoktól, és úgy hagyta jóvá a parlament ezeket a jogszabályokat, hogy a föld kikerüljön azok kezéből, akik történelmi jogon és őseik jogán birtokolták és művelték. És az újgazdagok, a spekulánsok kezébe kerüljön. Sajnos e téren is a legrosszabb politikát folytattuk az egész térségben. A többi posztkommunista országban sem fosztották meg ilyen mértékben az eredeti földtulajdonosokat, a parasztságot a földjüktől, mint nálunk.
Banos János: Ön szerint ez akkor egy egészen tudatos politika lecsapódása?
Siklaky István: Igen. Én ma, visszapillantva, meg vagyok győződve arról, hogy már a 80-as évek elején kidolgozták azt a stratégiát a kommunista nomenklatúra és az újgazdának kiszemelt nemzetközi pénzügyi körök. Együttesen, hogy milyen technikával, milyen lépéssorozattal kell gyarmatosítani Magyarországot.
Banos János: Amit talán a 90-es években hajtottak végre.
Siklaky István: Amit nagy sikerrel végrehajtottak, és aminek egyik döntő szakaszában éppen Németh Miklósé volt a főszerep. Amikor az alaptörvényeket meghozták, melyek ezt a gyarmatosítást megalapozták. Akkoriban én is sokadmagammal olyan illúzióban éltem, hogy most a szabadság világa és egy emberhez méltóbb világ hajnalához érkeztünk. Volt egymesterem, Liska Tibor, aki már akkor tisztán látta, hogy mirõl van szó. Úgy nyilatkozott, hogy eddig a tankok diktatúrája volt, most jön a bankok diktatúrája és ez keményebb lesz.
Banos János: Ma talán az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés a földtulajdon rendezése. Lát-e Ön erre esélyt?
Siklaky István: Valamilyen módon a jelenlegi kaotikus tulajdonviszonyok meg fognak változni. Mégpedig jellegzetesen és erre éppenséggel több lehetőség is van, rosszabb és jobb lehetőségek, már ami a magyar társadalom többségének az érdekeit illeti. A fő erő, amivel a gyarmatosításunkat előre viszik, és teljessé akarják tenni, nagyon keményen nyomul abba az irányba, amit egy szóval a földtulajdon liberalizálásának nevezhetünk. Ezt klasszikusan fogalmazza meg egy világbanki tanulmány, amely általában a kelet-európai, de megnevezetten is benne a magyar földtulajdon átalakítására három követelményt állít. Az egyik: meg kell szüntetni a tulajdonolható földterület felső határát, tehát korlátlanná kell tenni.
Banos János: El kell törölni a 300 hektáros határt.
Siklaky István: Köztudott, hogy Soros Argentínában valami 600 000 hektár földtulajdont szerzett, tehát efféle tendenciák előtt kell utat nyitni.
Banos János: Kellene...
Siklaky István: Ja igen, a gyarmatosító hatalmak szerint igen, ennek kell utat nyitni. A második, hogy gazdasági társaságok számára is lehetővé kell tenni a földtulajdonlást, tehát részvénytársaságok, nemzetközi befektetők, bankok számára. A harmadik pedig, hogy meg kell szüntetni minden korlátozást, amely állampolgársághoz kötné, tehát a külföldiek földvásárlása előtt minden akadályt el kell hárítani. Ezt a három követelményt állította ez a világbanki tanulmány. De még két másik hadoszlop is nyomul előre. A WTO, a Világkereskedelmi szervezet keretében erőteljesen szorgalmazzák egy olyan világ-befektetési egyezmény létrejöttét, amely a befektetőket, a multikat egyértelműen és kategorikusan a nemzeti szuverenitás fölé emelné, és minden eszközt megszüntetne, amivel a demokratikusan választott szervezetek korlátozhatják a nemzetközi befektetők tevékenységét. Ez ellen kelt föl nagyon látványosan már a felvilágosult tömegeknek egy jelentős csoportja Seattle-ben és utána Washingtonban is. Ez a harc egyre terjed.
Banos János: Ami igen látványos is volt, hiszen utcai harcok voltak valójában.
Siklaky István: Igen. Így van. Mindazonáltal a magyar kormány képviselője, aki akkoriban Chikán Attila volt, de a mostani gazdasági kormánytényezők sem változtattak ezen az irányzaton, kinyilvánították, hogy Magyarország az élén jár ezen törekvésnek, amely tehát ezen nemzetközi befektetői szuperhatalom megalkotását tűzte ki célul, és mindenképpen támogatja. Van egy csoport, valami tízen-pár országból álló csoport, amelyik szervezetten motorja akar lenni ennek a folyamatnak, Magyarország benne van. A harmadik ilyen hadoszlop pedig Brüsszel, amelyik az Európai Unió szabályainak megfelelően követeli, hogy liberalizáljuk a földtulajdont, ezen három ismérv szerint. Sajnos meg kell mondani, hogy a magyar kormányok eddigi nyilatkozatai nem határolódtak el ettől a törekvéstől, a legtovább az Orbán kormány ment el, amikor azt szorgalmazza, hogy 10 éves moratóriumot kapjunk a földtulajdon liberalizálására. De azt nem vonja kétségbe, hogy a moratórium után igen is liberalizálni kell. Egyáltalán nem megoldás egy tízéves moratórium. Tíz év múlva is minden észszerű gazdasági prognózis szerint lényegében olyan helyzetben lesz Magyarország a fejlett és gazdag nyugati országokhoz képest, mint most. Ami azt jelenti, a távolság valószínűség szerint inkább nőni fog, mint csökkenni, tehát várható, hogy a liberalizálás után pillanatok alatt magyar földet és nem csak a termőföldet, mindent, a multik vásárolnak fel és a magyar szellem legjobbjai által megálmodott családi gazdaságok által művelt kert-Magyarország helyett kialakul a multi-latifundiomok, nagybirtokok rendszere. Ahol nem biogazdálkodás folyik, ami a természettel is harmóniában van és az emberi egészséget is szolgálja, hanem a profitmaximálást szolgáló kemizált, génmanipulált nagyüzemi termelés. Ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi mezőgazdaságból élőknek talán tizede, amelyet foglalkoztatni fognak, azokat is persze bérmunkásként, zsellérként.
Banos János: Nem lehet gátat vetni ezeknek a folyamatoknak?
Siklaky István: De igen, lehet és kell gátat vetni ezeknek a folyamatoknak. Annál is inkább, mert nemcsak a földünkről van szó...
Banos János: Hanem a hazánkról.
Siklaky István: Pontosan így van. Egész szabatosan a magyar államiság megszűnéséről van szó. Az állami létünknek már majdnem minden elemét kivontuk a nemzeti szuverenitás hatóköréből. Egy maradt még, a föld. Ha ez is kikerül a nemzeti szuverenitás alól, akkor a Magyar Parlament már csak olyan dolgokról határozhat, hogy kinek kell a kutyapiszkot összetakarítani. Megszűnik a magyar államiság az elmúlt 1100 év után. Ez a tét. Igenis lehet ez ellen tenni. Tehát lehet egy új honfoglalást elindítani. Rajtunk múlik és megvan a lehetősége is. Ennek a programját néhány héttel ezelőtt megjelent könyvemben publikáltam. A fennmaradás társadalmi programja címen. Nyilvánvalóvá vált számomra már a Római klub tanulmányai alapján, hogy a kapitalizmusnak ez a szakasza, amely most bekövetkezett ez az utolsó szakasz és ezt egy összeomlás kell, hogy lezárja. Mégpedig belátható időn belül. Tehát az a feladata a mai értelmiségnek, hogy kidolgozza az emberiség és benne Magyarország, a magyar kultúra fennmaradását lehetővé tevő új társadalmi, gazdasági rendet. Nos ez a kutatásom öltött testet ebben a könyvben, és ennek a megvalósítására spontán jött létre egy mozgalom, ez az Összefogás a fennmaradásért mozgalom. Mindenki számára, akinek érték az emberi módon való élés, tehát nemcsak termeszek módjára való vegetálás, hanem az emberhez méltó módon élés a Földön. És akinek érték a magyar kultúra, és aki úgy gondolja, hogy igenis ennek a népnek is hivatása van az emberiségben, és szerepe van, amit a következő ezer évben is be kell töltenie, annak össze kell fognia és meg kell valósítania ezt a rendszerváltás. Ez lesz az igazi rendszerváltás.
Síklaky István közgazdásszal, az Új Honfoglalás gazdaságpolitikai programjának kidolgozójával Banos János beszélgetett.
Hadd emlékeztessem magunkat, kedves hallgatóink - miként az Üzleti 7 című lap is tette ezt - arra, hogy 2000. tavaszán a szegénységéről, kiszolgáltatottságáról nem különösebben nevezetes Egyesült Államokban sajátos szimbiózisban tüntettek tízezrek a pénzhatalom hivatalnokai, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap értekezlete alkalmából. Környezetvédőktől a "tőke nélküliek" védelmi csoportjaiig számosan fejezték ki ellenérzésüket a most fennálló gazdasági világrenddel szemben. Ma már igen népes az a közgazdasági iskola is, számos nemzetközi szaktekintélyt sorakoztat fel, amely csődös útnak tekinti a két-három évtizede eluralkodott irányzatot.
Paradoxonnak tűnhet, de mindezek tükrében szervesen illeszkedik egy új „globális“ szellemi vagy inkább önvédelmi érdekmegfogalmazási folyamatba mindaz, amit Síklaky István gazdaságpolitikai programként fogalmazott meg, s amit az „összefogás a fennmaradásért“ mozgalom képvisel. A programalkotó és mozgalomszervező közgazdászt szerkesztőségünkből most Banos János kereste föl, beszélgetésük elején fölidézve Balogh János professzor úrnak azon állítását, amely szerint a Kárpát-medencében a világ egyik legértékesebb termőföldje található, amelyet csak elrontani lehet. Nos, az elmúlt évtizedek bizonyították, vetette föl kollégám, hogy immár nemcsak elrontani lehet, hanem ellopni is…
Banos János: Balog János professzor úr szerint a világ egyik legértékesebb termőföldje található a Kárpát medencében, amit csak el lehet rontani. Az elmúlt évtizedek történései ezt, mintha visszaigazolnák. Ám arra, talán ő sem gondolt, hogy lopni is fogják a földet. Mit tud erről Siklaky István közgazdász?
Siklaky István: Erről csak most hallok először. Ez visszaidézi azt az emléket, amit 44-45-ben a német megszállás idején hallottam, hogy a német megszállók Erdélyből vagonszámra szállították el Németországba a termőtalajt. Ez megerősíti azt a régebbi megállapításomat, hogy tulajdonképpen egy sorozatos gyarmatosítás áldozata vagyunk, a Német Birodalom gyarmatából lettünk az Orosz Birodalom gyarmata, most pedig a nemzetközi pénzvilág gyarmata lettünk, és úgy látszik,hogy a módszerek nagyon hasonlóak.
Banos János: Az elmúlt években szinte rémtörténetbe illő esetek történtek a földdel kapcsolatosan. Nem azok s nem ott jutottak földhöz, akiket õsi jogon megilletett, hanem a spekulánsok.
Siklaky István: Igen, és ez nyilvánvaló, hogy így volt eltervezve, szándékosan. Egyik vezető törvényelőkészítő jogászunk mondta a fülem hallatára, hogy a jogásznak az a dolga, hogy olyan törvényt alkosson, amilyet megrendelnek tőle. A 89-90-es átállás jogszabályait és ezek között a földtulajdon megváltoztatásának jogszabályait is úgy rendelték meg a jogászoktól, és úgy hagyta jóvá a parlament ezeket a jogszabályokat, hogy a föld kikerüljön azok kezéből, akik történelmi jogon és őseik jogán birtokolták és művelték. És az újgazdagok, a spekulánsok kezébe kerüljön. Sajnos e téren is a legrosszabb politikát folytattuk az egész térségben. A többi posztkommunista országban sem fosztották meg ilyen mértékben az eredeti földtulajdonosokat, a parasztságot a földjüktől, mint nálunk.
Banos János: Ön szerint ez akkor egy egészen tudatos politika lecsapódása?
Siklaky István: Igen. Én ma, visszapillantva, meg vagyok győződve arról, hogy már a 80-as évek elején kidolgozták azt a stratégiát a kommunista nomenklatúra és az újgazdának kiszemelt nemzetközi pénzügyi körök. Együttesen, hogy milyen technikával, milyen lépéssorozattal kell gyarmatosítani Magyarországot.
Banos János: Amit talán a 90-es években hajtottak végre.
Siklaky István: Amit nagy sikerrel végrehajtottak, és aminek egyik döntő szakaszában éppen Németh Miklósé volt a főszerep. Amikor az alaptörvényeket meghozták, melyek ezt a gyarmatosítást megalapozták. Akkoriban én is sokadmagammal olyan illúzióban éltem, hogy most a szabadság világa és egy emberhez méltóbb világ hajnalához érkeztünk. Volt egymesterem, Liska Tibor, aki már akkor tisztán látta, hogy mirõl van szó. Úgy nyilatkozott, hogy eddig a tankok diktatúrája volt, most jön a bankok diktatúrája és ez keményebb lesz.
Banos János: Ma talán az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés a földtulajdon rendezése. Lát-e Ön erre esélyt?
Siklaky István: Valamilyen módon a jelenlegi kaotikus tulajdonviszonyok meg fognak változni. Mégpedig jellegzetesen és erre éppenséggel több lehetőség is van, rosszabb és jobb lehetőségek, már ami a magyar társadalom többségének az érdekeit illeti. A fő erő, amivel a gyarmatosításunkat előre viszik, és teljessé akarják tenni, nagyon keményen nyomul abba az irányba, amit egy szóval a földtulajdon liberalizálásának nevezhetünk. Ezt klasszikusan fogalmazza meg egy világbanki tanulmány, amely általában a kelet-európai, de megnevezetten is benne a magyar földtulajdon átalakítására három követelményt állít. Az egyik: meg kell szüntetni a tulajdonolható földterület felső határát, tehát korlátlanná kell tenni.
Banos János: El kell törölni a 300 hektáros határt.
Siklaky István: Köztudott, hogy Soros Argentínában valami 600 000 hektár földtulajdont szerzett, tehát efféle tendenciák előtt kell utat nyitni.
Banos János: Kellene...
Siklaky István: Ja igen, a gyarmatosító hatalmak szerint igen, ennek kell utat nyitni. A második, hogy gazdasági társaságok számára is lehetővé kell tenni a földtulajdonlást, tehát részvénytársaságok, nemzetközi befektetők, bankok számára. A harmadik pedig, hogy meg kell szüntetni minden korlátozást, amely állampolgársághoz kötné, tehát a külföldiek földvásárlása előtt minden akadályt el kell hárítani. Ezt a három követelményt állította ez a világbanki tanulmány. De még két másik hadoszlop is nyomul előre. A WTO, a Világkereskedelmi szervezet keretében erőteljesen szorgalmazzák egy olyan világ-befektetési egyezmény létrejöttét, amely a befektetőket, a multikat egyértelműen és kategorikusan a nemzeti szuverenitás fölé emelné, és minden eszközt megszüntetne, amivel a demokratikusan választott szervezetek korlátozhatják a nemzetközi befektetők tevékenységét. Ez ellen kelt föl nagyon látványosan már a felvilágosult tömegeknek egy jelentős csoportja Seattle-ben és utána Washingtonban is. Ez a harc egyre terjed.
Banos János: Ami igen látványos is volt, hiszen utcai harcok voltak valójában.
Siklaky István: Igen. Így van. Mindazonáltal a magyar kormány képviselője, aki akkoriban Chikán Attila volt, de a mostani gazdasági kormánytényezők sem változtattak ezen az irányzaton, kinyilvánították, hogy Magyarország az élén jár ezen törekvésnek, amely tehát ezen nemzetközi befektetői szuperhatalom megalkotását tűzte ki célul, és mindenképpen támogatja. Van egy csoport, valami tízen-pár országból álló csoport, amelyik szervezetten motorja akar lenni ennek a folyamatnak, Magyarország benne van. A harmadik ilyen hadoszlop pedig Brüsszel, amelyik az Európai Unió szabályainak megfelelően követeli, hogy liberalizáljuk a földtulajdont, ezen három ismérv szerint. Sajnos meg kell mondani, hogy a magyar kormányok eddigi nyilatkozatai nem határolódtak el ettől a törekvéstől, a legtovább az Orbán kormány ment el, amikor azt szorgalmazza, hogy 10 éves moratóriumot kapjunk a földtulajdon liberalizálására. De azt nem vonja kétségbe, hogy a moratórium után igen is liberalizálni kell. Egyáltalán nem megoldás egy tízéves moratórium. Tíz év múlva is minden észszerű gazdasági prognózis szerint lényegében olyan helyzetben lesz Magyarország a fejlett és gazdag nyugati országokhoz képest, mint most. Ami azt jelenti, a távolság valószínűség szerint inkább nőni fog, mint csökkenni, tehát várható, hogy a liberalizálás után pillanatok alatt magyar földet és nem csak a termőföldet, mindent, a multik vásárolnak fel és a magyar szellem legjobbjai által megálmodott családi gazdaságok által művelt kert-Magyarország helyett kialakul a multi-latifundiomok, nagybirtokok rendszere. Ahol nem biogazdálkodás folyik, ami a természettel is harmóniában van és az emberi egészséget is szolgálja, hanem a profitmaximálást szolgáló kemizált, génmanipulált nagyüzemi termelés. Ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi mezőgazdaságból élőknek talán tizede, amelyet foglalkoztatni fognak, azokat is persze bérmunkásként, zsellérként.
Banos János: Nem lehet gátat vetni ezeknek a folyamatoknak?
Siklaky István: De igen, lehet és kell gátat vetni ezeknek a folyamatoknak. Annál is inkább, mert nemcsak a földünkről van szó...
Banos János: Hanem a hazánkról.
Siklaky István: Pontosan így van. Egész szabatosan a magyar államiság megszűnéséről van szó. Az állami létünknek már majdnem minden elemét kivontuk a nemzeti szuverenitás hatóköréből. Egy maradt még, a föld. Ha ez is kikerül a nemzeti szuverenitás alól, akkor a Magyar Parlament már csak olyan dolgokról határozhat, hogy kinek kell a kutyapiszkot összetakarítani. Megszűnik a magyar államiság az elmúlt 1100 év után. Ez a tét. Igenis lehet ez ellen tenni. Tehát lehet egy új honfoglalást elindítani. Rajtunk múlik és megvan a lehetősége is. Ennek a programját néhány héttel ezelőtt megjelent könyvemben publikáltam. A fennmaradás társadalmi programja címen. Nyilvánvalóvá vált számomra már a Római klub tanulmányai alapján, hogy a kapitalizmusnak ez a szakasza, amely most bekövetkezett ez az utolsó szakasz és ezt egy összeomlás kell, hogy lezárja. Mégpedig belátható időn belül. Tehát az a feladata a mai értelmiségnek, hogy kidolgozza az emberiség és benne Magyarország, a magyar kultúra fennmaradását lehetővé tevő új társadalmi, gazdasági rendet. Nos ez a kutatásom öltött testet ebben a könyvben, és ennek a megvalósítására spontán jött létre egy mozgalom, ez az Összefogás a fennmaradásért mozgalom. Mindenki számára, akinek érték az emberi módon való élés, tehát nemcsak termeszek módjára való vegetálás, hanem az emberhez méltó módon élés a Földön. És akinek érték a magyar kultúra, és aki úgy gondolja, hogy igenis ennek a népnek is hivatása van az emberiségben, és szerepe van, amit a következő ezer évben is be kell töltenie, annak össze kell fognia és meg kell valósítania ezt a rendszerváltás. Ez lesz az igazi rendszerváltás.
Síklaky István közgazdásszal, az Új Honfoglalás gazdaságpolitikai programjának kidolgozójával Banos János beszélgetett.
Az eredeti helyről eltűnt, archiválva: 2013. február 2-án.