A függetlenség és a szabadság a legfontosabb
Beszélgetés Balogh János akadémikussal
A Szent István Esték február 26-i rendezvényének dr. Balogh János akadémikus volt a vendége, akit dr. Schulek Ágoston, az egyetem sportigazgatója, a program házigazdája köszöntött. Kevesen gondolnák, hogy a neves professzor egy hete ünnepelte 89. születésnapját, hiszen ma is teljes aktivitással vesz részt a tudományos és a közéletben. A Kossuth- és Széchenyi-díjas, legutóbb a Corvin Lánccal kitüntetett tudós Beszéljünk a jövõrõl! címmel tartott elõadást. Lapunknak ezt követõen nyilatkozott.
- Professzor úr említette, mennyire büszke a Corvin Láncra...
- Ez igen nagy jelentõségû elismerés. A díj újjászületésével kapcsolatosan arról a kormányzati törekvésrõl van szó, amely igyekszik kapcsolatot találni a múlt értékei felé. Így több mint fél évszázadnyi kényszerû szünet után ismét odaítélték ezt az elismerést. Egyidejûleg tizenkét személy birtokolhat Corvin Láncot, ha valaki meghal, akkor újabb kitüntetett kerül ebbe a társaságba. A tulajdonos nevét rávésik a láncra; negyedik gazdája után múzeumba kerül az ereklye.
- Elhangzott, hogy az ország sorsát, jövõjét a vidék dönti el. A SZIE a vidék egyetemeként határozta meg magát...
- Mindig szívesen jövök erre az egyetemre: akármilyen részletrõl beszélek egy agrárszakemberrel, õ közben mindig az egészet tartja szem elõtt. A gödöllõi egyetem érdeme is, hogy az agráriumban kitûnõen képzett fiatalok jelentek meg. Olyan szakembereink vannak, akik fenn tudják tartani a hazai mezõgazdaság kiemelkedõ színvonalát, megoldják a problémákat és élni fognak a lehetõségekkel. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az agyonvegyszerezett, agyonöntözött tömegtermelés zsákutca. Nem is olyan régen, néhány évtizeddel ezelõtt a tarlót még hagyták kivirágozni, errõl származott aztán a tarlóméz. A sáskákat pedig a pulykákkal szedették össze. Az ilyen pulykának különösen jó íze volt, hiszen természetes táplálékon nevelkedett - de a londoni kereskedõkkel azt hitették el, hogy dióval hizlalták... Egyébként végeztem ezzel kapcsolatban vizsgálatokat: júliusra akár kétszázötven kilogrammnyi sáska is képzõdhet egy hektáron. Tehát vannak lehetõségeink, ez csak egy a nagyon sok közül.
- Elõadásában utalt arra, hogy a világ jövõje szempontjából döntõ fontosságú a környezetkímélõ energiafelhasználás. Magyarországon melyek a legsürgetõbb feladatok?
- Elõtérbe kerül az energiatermelés decentralizálása. Ma már nem emlékeznek arra, hogy amikor hazánkban terjedni kezdett a villamos energia felhasználása, akkor senki sem gondolkodott nagy erõmûvekrõl. Az akkori feltalálók sok kicsiny centrálét terveztek, ahogy kisebb folyókon is épültek kicsiny vízierõmûvek. Ma már egyre markánsabban jelenik meg az az álláspont, amely szerint, ha bármit centralizálunk, abból a nagytõkének lesz profitja - a fogyasztónak pedig a decentralizáció kedvez. A globalizáció-ellenes tüntetések is ebben a szellemben zajlanak. Magyarországon nagy jövõje van az ökológiai gazdálkodásnak és vannak ehhez illeszthetõ energiatermelõ eljárások. Másfelõl mindent meg kell tenni a környezetet semmilyen formában sem károsító energiaforrások kiaknázásáért és ugyanilyen jelentõs a takarékosság. Hogy mást ne mondjak, többet kell gyalogolni, kerékpározni a jármûveken való utazás helyett. Gondoljunk arra, hogy nem is olyan régen még teljesen természetes volt, ha egy gyerek kilométereket gyalogolt az iskoláig.
- Szó volt arról, hogy egy éghajlati katasztrófa felé haladunk. Figyelembe véve Magyarország domborzati és vízrajzi viszonyait, hogyan mérsékelhetjük ennek a hatását?
- A világ számos területén az intenzív öntözés következményeként a talajvíz kritikus mélységekbe süllyedt. A vízbázisra tehát valóban nagyon oda kell figyelnünk. Sok olyan terület van hazánkban, amivel akkor sáfárkodnánk a legjobban, ha feltöltenénk, és azután gazdálkodnánk az így tárolt vízzel.
- Az ökológiai szemléletben fontos szerepet kap az önfenntartó gazdálkodás is...
- Ha egy kisebb térség, mondjuk egy hazai kisváros és környéke a saját szükségleteire megtermelné mindazt, ami helyben elõállítható, akkor nem kényszerülne arra, hogy az importért cserébe exportáljon olyan agrárterméket, amin kicsi a haszon. Ez aztán messzire vezet, mert ha megvalósulna az említett eset, akkor ki lehetne kerülni bizonyos kamatterheket is. A legjobb magyar export egyébként a szellemi termék - aminek már több száz éves hagyományai vannak.
- Pályája során mi volt önnek a legfontosabb?
- 1935-ben doktoráltam. Kínáltak állást az Agrár-botanikai Tanszéken, amit nem fogadtam el. A gazdasági válság idejét éltük, így joggal tartottak õrültnek ezért, de én zoológiával akartam foglalkozni. Bent maradtam a kollégiumban felügyelõnek; ahol kaptam egy szobát és százöt pengõt. A kezdõ tanársegédi fizetés ugyan kétszáz pengõ volt, de így foglalkozhattam napközben a zoológiával. Tehát már akkor megtapasztaltam, hogy a függetlenséget mindig pénzen kell megvenni. Oktalan az olyan ember, aki azért dolgozik látástól vakulásig, hogy lomokat vásároljon - mert a fogyasztási javakból lom lesz, nem is túl sokára. Én már akkor is úgy gondolkodtam: számomra mindennél többet ér, hogy független és szabad vagyok.
Radó Gábor
A beszélgetés az Egyetemi Újság IV. évfolyam 3. számában jelent meg, az Internetről később törölték. Archiválva a Wayback Machine segítségével.