Elhunyt Balogh János akadémikus
(Egyetemi Újság IV. évf. 11. szám.)
A tavasszal még vendégünk volt a Szent István Esten korunk egyik legnagyobb magyar tudósa, a Kossuth- és Széchenyi-díj, a Magyar Örökség Díj és a Corvin-lánc kitüntetettje, Balogh János világhírű ökológus - zoológus. Hat évtizedes tudományos munkáját számtalan könyv, folyóirat, tanulmány őrzi. Előadásait nem csak tanítványai és kollégái hallgatták szívesen, hanem népszerű televíziós sorozatainak köszönhetően milliók kísérhették figyelemmel. Azon kevés igazi tudós egyike volt, aki mindenki számára érthetően adta közkinccsé tudását. Minden, amit mondott oly természetesnek tűnt hallgatósága számára, azt hihettük, ezt mi is kitalálhattuk, felfedezhettük volna.
Tudásánál talán csak szerénysége volt nagyobb. Védte, óvta Földünket a gátlástalan önző kifosztástól. Érvelt, küzdött, tanított fáradhatatlanul. A földtakaró faunájának kutatása során tapasztalta azt a pusztítást, amit az esőerdők gátlástalan irtása, a levegőszennyezés okoz nap mint nap Földünknek. Szinte halála napjáig dolgozott, mert szerette volna befejezni a befejezhetetlent. Meggyőződéssel hirdette, hogy csak a nemzeti érdekek figyelembe vétele és megerősödése óvhatja meg bolygónkat a pusztulástól. A globalizáció, a nemzetek fölött álló multinacionális cégek más érdekeket képviselnek! Az aggódó ökológus szólt belőle, amikor a polgári Magyarországért emelt szót, mert látta, hogy csak mi magunk óvhatjuk meg környezetünket, biztosíthatjuk jövőnket. Ezt nem tudták neki megbocsátani. Bár világszerte elismerés és szeretet vette körül, néhány hónapja itthon alantas, nemtelen támadássorozat érte. Hiába volt lelke és akarata erős, az emberi gonoszságot nem tudta elviselni, ez gyűrte le fáradó testét. Itt hagyott bennünket, marakodó embereket az általunk meggondolatlanul pusztított bolygón. Őt már béke lengi körül, de mi lesz a Földdel és mi lesz velünk?
Dr. Schulek Ágoston
---
A professzor
Bátor szív és szikrázó értelem,
A nagyvilágot átfogó tudás.
Látni és láttatni. Lázas éjjeleken
Ostromolni a titkot. Krónikás
Gonddal követni: beteg, korhatag,
Haldoklik, mállik az élő anyag.
Jól tudtad mindez mi magunk vagyunk.
Ámítsanak bár önző ostobák,
Nem élhetünk, ha pusztul a Világ,
Okosan élni csak EGY-ként tudunk.
Szavad szakadt csak - nem szellemed.
Nekünk parancs a gondolat varázsa,
Ahogy ránk hagytad: minden mindennek mása.
Kicsi a nagynak. Tán mi is - Neked.
Farkas Elemér
A tavasszal még vendégünk volt a Szent István Esten korunk egyik legnagyobb magyar tudósa, a Kossuth- és Széchenyi-díj, a Magyar Örökség Díj és a Corvin-lánc kitüntetettje, Balogh János világhírű ökológus - zoológus. Hat évtizedes tudományos munkáját számtalan könyv, folyóirat, tanulmány őrzi. Előadásait nem csak tanítványai és kollégái hallgatták szívesen, hanem népszerű televíziós sorozatainak köszönhetően milliók kísérhették figyelemmel. Azon kevés igazi tudós egyike volt, aki mindenki számára érthetően adta közkinccsé tudását. Minden, amit mondott oly természetesnek tűnt hallgatósága számára, azt hihettük, ezt mi is kitalálhattuk, felfedezhettük volna.
Tudásánál talán csak szerénysége volt nagyobb. Védte, óvta Földünket a gátlástalan önző kifosztástól. Érvelt, küzdött, tanított fáradhatatlanul. A földtakaró faunájának kutatása során tapasztalta azt a pusztítást, amit az esőerdők gátlástalan irtása, a levegőszennyezés okoz nap mint nap Földünknek. Szinte halála napjáig dolgozott, mert szerette volna befejezni a befejezhetetlent. Meggyőződéssel hirdette, hogy csak a nemzeti érdekek figyelembe vétele és megerősödése óvhatja meg bolygónkat a pusztulástól. A globalizáció, a nemzetek fölött álló multinacionális cégek más érdekeket képviselnek! Az aggódó ökológus szólt belőle, amikor a polgári Magyarországért emelt szót, mert látta, hogy csak mi magunk óvhatjuk meg környezetünket, biztosíthatjuk jövőnket. Ezt nem tudták neki megbocsátani. Bár világszerte elismerés és szeretet vette körül, néhány hónapja itthon alantas, nemtelen támadássorozat érte. Hiába volt lelke és akarata erős, az emberi gonoszságot nem tudta elviselni, ez gyűrte le fáradó testét. Itt hagyott bennünket, marakodó embereket az általunk meggondolatlanul pusztított bolygón. Őt már béke lengi körül, de mi lesz a Földdel és mi lesz velünk?
Dr. Schulek Ágoston
---
A professzor
Bátor szív és szikrázó értelem,
A nagyvilágot átfogó tudás.
Látni és láttatni. Lázas éjjeleken
Ostromolni a titkot. Krónikás
Gonddal követni: beteg, korhatag,
Haldoklik, mállik az élő anyag.
Jól tudtad mindez mi magunk vagyunk.
Ámítsanak bár önző ostobák,
Nem élhetünk, ha pusztul a Világ,
Okosan élni csak EGY-ként tudunk.
Szavad szakadt csak - nem szellemed.
Nekünk parancs a gondolat varázsa,
Ahogy ránk hagytad: minden mindennek mása.
Kicsi a nagynak. Tán mi is - Neked.
Farkas Elemér
Archiválva a Wayback Machine segítségével.