Szoboravatás a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban
(mta.hu, 2007.február 14)
Február 12-én felavatták Balogh János akadémikus és Harsányi János Nobel-díjas tudós, az MTA tiszteleti tagja mellszobrát. Ódor László igazgató megnyitója után Vizi E. Szilveszter köszöntője következett. Az iskola múltjáról beszélt Gyapay Gábor, az újraindult Fasori Gimnázium első igazgatója, amit Cselőtei László akadémikus személyes hangú megemlékezése követett.
Vizi E. Szilveszter köszöntőjét adjuk közre:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Egybegyűlt Ünneplő Közönség! Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy az 1823-ban alapított Evangélikus Gimnázium világhíressé lett diákjairól megemlékezünk. Ha a múlt diákjait vesszük sorra, akkor - a teljesség igénye nélkül - sorolhatjuk: Petőfi Sándor, Doráti Antal, Tátrai Vilmos, Neumann János, Stein Aurél, Kandó Kálmán, Wigner Jenő, valamint a mai ünnep kapcsán: Balogh János és Harsányi János nevét. Két nagy magyar tudósról emlékezünk ma meg, avatjuk fel - Barth Károly művész úr alkotta - szobraikat. A következőkben - néhány személyes vonatkozást is említve - bemutatnám - mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke - a két tudós életpályáját, nagy tisztelettel emlékezve két olyan emberre, akik nemcsak ismerék, hanem meg is élték az újszövetségi tanítást: "Ha ti kitarttok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János 8, 32-33).
"Azt hiszem, a legfontosabb befolyást a középiskola tette rám. Nagyon nagy szerencsém volt, a budapesti Evangélikus Gimnáziumba kerültem, ahol igen jó tanárok voltak, de legalább annyira fontos az is, hogy rendkívül értelmes osztálytársaim voltak" - méltatta egykori iskoláját Harsányi János, Nobel-díjas tudósunk, aki 1920. május 29-én született Budapesten. A Fasori Evangélikus Gimnázium az elmúlt közel kétszáz esztendő során a magyar szellemi élet kiválóságainak alma matere volt, az itt tanulók közül számosan nemzetközi hírű, elismert tudósokká lettek. Gondoljunk csak a Nobel-díjas Wigner Jenőre vagy Neumann Jánosra; ez utóbbinak egyik sikeres kutatási területén elért eredményeit, munkásságát, a játékelméletet fejleszti tovább Harsányi János, aki 1994-ben két társával - John F. Nashsel és Reinhard Seltennel - megosztva "a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságért" kapta a Nobel-díjat. Ami azonban Harsányi Jánost igazán érdekelte, az a filozófia és a matematika volt. (Már gimnazistaként tanulmányi versenyeket nyert matematikából - az Országos Matematika Verseny első helyezettje volt 1937-ben -, és ógörögből.) Így állítható, hogy a középiskolai évek során a Fasori Evangélikus Gimnázium nagyszerű tanári gárdája keltette fel érdeklődését e területek iránt, továbbá a tudományos valamint közéleti kérdéseket vitató hatvanfős osztály is nagy szerepet játszott szemléletének, illetve későbbi pályájának alakulásában.
"A gimnáziumi évek... nagyon termékeny része az életemnek. Hogy hatvan értelmes emberrel állandóan együtt vagyunk, és vitatkozunk... ez sohasem ismétlődött meg többé." (in: Magyari Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest 1989, 38. o.) A játékelmélet korábbi koncepciója Neumann János és Oskar Morgenstern nevéhez fűződik, akiknek meggyőződése: az egyénnek - döntési szabadsága miatt - nem kalkulálhatók előre cselekedetei; a modern - részben Harsányi professzor által kidolgozott - játékelmélet a korábbival szemben azt a hipotézist hangoztatja, hogy - legalábbis valószínűséggel - megmondható előre, miképpen fog egy adott cselekvési helyzetben valaki cselekedni.
Harsányi - ellentétben Neumann-nal és Morgensternnel, akik alapvetően matematikai diszciplínaként határozták meg - mint filozófiai diszciplínát fogta fel a játékelméletet, amelyben az a kérdés áll a középpontban, hogy mit is jelent racionálisan viselkedni egy olyan szituációban, amelyben velünk ellentétes érdekű racionális egyénekkel állunk szemben.
Az sem véletlen, hogy Harsányi számos etikai problémával foglalkozott élete során, és az utilitarista etika alapjait kifejtve igyekezett megmutatni, hogy az egyének hasznosság-optimalizáló magatartása elvezethet a közjóhoz, a bonum communehez. A már Nobel-díjas Harsányi János kifejezésre juttatta abbéli reményét és tudományos álláspontját, miszerint a játékelmélet alkalmas eszköz lesz a jövőbeni - etikai értelemben is - jobb közösségi és egyéni döntések meghozatalában.
A Magyar Tudományos Akadémia 156. közgyűlésén tartott előadásában - összhangba hozva a döntéselméletet az etikával - kifejtette: a tudománynak, a technikának, az emberek erkölcsi felfogásának, és a társadalomnak szoros egységben kell fejlődnie, továbbá a játékelméletről, mint a racionális viselkedés általános elméletének egyik ágáról beszélt.
Harsányi professzor remélte, hogy az általa kidolgozott elmélet hosszú távon az általánosan magasabb életszínvonalhoz vezet, valamint magasabb szintű kooperációt biztosít a különböző politikai berendezkedéseken belül, illetve - államközi szinten - azok között. Ezen gondolatairól szólt - a Berkeley-ben 2000. augusztus 9-én, bekövetkezett - halála előtt öt esztendővel a Magyar Rádió Gordiusz című adásában:
"A morális értékek elsődleges szerepe, hogy az emberi jólétet növeljék. Több etikai értéket ismerünk: demokrácia, egyenlőség, szabadság, függetlenség. Létjogosultságukat az a tény adja, hogy ilyen értékeket tisztelő társadalmak sokkal jobb életfeltételeket tudnak biztosítani, mint az olyan társadalmak, amelyek semmibe veszik ezeket az értékeket. Ezért gondolom, hogy ezeket az értékeket elfogadó társadalom nemcsak etikailag jobb, de kedvezőbb gazdasági helyzetben is fog élni. Az emberek okkal fognak bízni egymásban, ha a társadalom tagjai ezeket az erkölcsi elveket követik. Becsületesnek lenni gazdasági szempontból is a legjobb! Ezért érdekel engem az etika matematikai és filozófiai háttere."
Életének 90. évében, szinte napra pontosan négy és fél esztendeje - 2002. augusztus 15-én -, Budapesten elhunyt Balogh János a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének professor emeritusa. Egyedülállónak mondható, vagy ahogy Mahunka Sándor - az MTA tagja - a Magyar Tudomány, 2002. évi 11. számában - Balogh János professzorra emlékezve - fogalmaz: szinte hihetetlen életpálya az övé, hiszen árvaházi gyerekből lett - a szocializmus kalodájából kiszabadulni, illetve a világ trópusi tájaira, több mint 30 expedíciót vezetni tudó - világhírű talajbiológus, kutató; állástalan tanársegédből vált professor emeritus-szá és Corvin-lánccal kitüntetett akadémikussá. Mi segítette, vezette Balogh Jánost ezen az életpályán? Talán meglepő, de azt kell mondanom: egyedi keveréke a nehézségeknek és a szerencsének. Részben azok az emlékek, amelyeket otthonról és az árvaházból hozott. Részben az öröklött tehetsége, amelyet a Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai gondoztak, ápoltak. Hamar felismerték tehetségét, s volt valaki vagy valakik, akik ahhoz segítették őt, hogy a fasori gimnáziumba kerüljön. Onnan már viszonylag egyenes volt az útja. A Pázmány Péter Tudományegyetemet elvégezve, 1935-ben egyetemi doktorátust szerzett, majd 1937-ben az Állatrendszertani és Állatföldrajzi Tanszéken kezdte meg kutatómunkáját.
Az első expedícióját követően élete új értelmet nyert, új problémák foglalkoztatták. A felelőtlen emberi tevékenység miatt pusztuló trópusi esőerdőket vizsgálva felismerte a biodiverzitást, illetve ezzel az emberiséget is fenyegető veszélyt. Személyiségéből fakadóan nem jövendölt sorsszerűen elkerülhetetlen ökológiai katasztrófákat, nem ezzel akarta felhívni mondandójára a figyelmet, de tudta, hogy mi a fejlődés útja és ára, hogy a technikai-társadalmi előrehaladás milyen veszélyeket hordoz magában. Ezen kockázatokra, illetve a már az ember által okozott károk nagyságára és jövőbeli jelentőségére az elsők között figyelmeztetett minket. Balogh Jánossal egy 1997-ben vele készült interjúban ezt mondta:
"Eljutottunk az atombombáig, az atomreaktorig, az energiabőségig és Csernobilig. Ez kétségtelenül egy sikerhalmaz. Azt hittük, hogy a környezet ingyen van, a levegő ingyen van, az oxigén, a víz, a talaj termőképessége ingyen van. Ma is így gondolkoznak a közgazdaságban, hogy ez nem tétel, az adva van. Hát semmi sincs adva. Minden csak egyszeri, és mindent egyszer lehet felhasználni. Összhangba kell hozni az ökológiát az ember közgazdasági igényeivel, és egy megfelelő, mindenki számára elfogadható etikával. Nem lehet úgy élni tovább, ahogy élünk."
Balogh János szerencsés és boldog ember volt, mert megvalósíthatta álmait: azt tehette, azzal foglalkozhatott, amit szeretett, a hozzá hasonló életet élt emberekről szokták mondani - így elmondható róla is -, hogy teljes életet élt. Teljes életet élt, mert Balogh János professzor elérte azt, amit a tudomány művelői közül csak nagyon kevesen: nemcsak szűkebb szakmájának kollégái ismerték őt és ismerték el, tartották nagyra szakmai tevékenységét, hanem munkájának, munkásságának köszönhetően az utcán a számára ismeretlenek - a televíziónézők, a rádióhallgatók, az újságolvasók - is tisztelettel köszöntötték őt: az ökológus professzort, a kutatót, a tanárt, a tudomány-népszerűsítőt, a népművelőt.
Balogh Jánosról elmondhatjuk, hogy igazi magyar volt, aki a nemzetben és a nemzetért gondolkodott és tett; valamint azt, hogy igaz ember volt, aki nemzetének tagjain túl, minden emberért, valamint az emberiségnek otthont adó bolygónk egészéért felelősséget érzett.
Azzal kezdtem: nem az első, de nem is az utolsó alkalom, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium falai között világhíressé lett diákokról emlékezünk. Mindketten - Harsányi János és Balogh János professzorok - vallották: "Erős vár a mi Istenünk."; mindig bátran álltak ki igazuk mellett, mert tudták: "Ha az Isten velünk kicsoda ellenünk?". Mindketten büszkék voltak arra, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium volt az alma materük, ezért kell, hogy tisztelettel adózzunk a "genus loci"-nak, a hely szellemének, a Gimnázium embert formáló szerepének is. Kívánom, hogy utódaink is emlékezzenek meg a most itt tanulókról, akiket iskolájuk felelős és gondolkozó emberré, nemzetére büszke magyarrá nevelt.
Ehhez kívánok mindnyájuknak jó munkát, jó tanulást!
Köszönöm figyelmüket!
Február 12-én felavatták Balogh János akadémikus és Harsányi János Nobel-díjas tudós, az MTA tiszteleti tagja mellszobrát. Ódor László igazgató megnyitója után Vizi E. Szilveszter köszöntője következett. Az iskola múltjáról beszélt Gyapay Gábor, az újraindult Fasori Gimnázium első igazgatója, amit Cselőtei László akadémikus személyes hangú megemlékezése követett.
Vizi E. Szilveszter köszöntőjét adjuk közre:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Egybegyűlt Ünneplő Közönség! Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy az 1823-ban alapított Evangélikus Gimnázium világhíressé lett diákjairól megemlékezünk. Ha a múlt diákjait vesszük sorra, akkor - a teljesség igénye nélkül - sorolhatjuk: Petőfi Sándor, Doráti Antal, Tátrai Vilmos, Neumann János, Stein Aurél, Kandó Kálmán, Wigner Jenő, valamint a mai ünnep kapcsán: Balogh János és Harsányi János nevét. Két nagy magyar tudósról emlékezünk ma meg, avatjuk fel - Barth Károly művész úr alkotta - szobraikat. A következőkben - néhány személyes vonatkozást is említve - bemutatnám - mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke - a két tudós életpályáját, nagy tisztelettel emlékezve két olyan emberre, akik nemcsak ismerék, hanem meg is élték az újszövetségi tanítást: "Ha ti kitarttok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János 8, 32-33).
"Azt hiszem, a legfontosabb befolyást a középiskola tette rám. Nagyon nagy szerencsém volt, a budapesti Evangélikus Gimnáziumba kerültem, ahol igen jó tanárok voltak, de legalább annyira fontos az is, hogy rendkívül értelmes osztálytársaim voltak" - méltatta egykori iskoláját Harsányi János, Nobel-díjas tudósunk, aki 1920. május 29-én született Budapesten. A Fasori Evangélikus Gimnázium az elmúlt közel kétszáz esztendő során a magyar szellemi élet kiválóságainak alma matere volt, az itt tanulók közül számosan nemzetközi hírű, elismert tudósokká lettek. Gondoljunk csak a Nobel-díjas Wigner Jenőre vagy Neumann Jánosra; ez utóbbinak egyik sikeres kutatási területén elért eredményeit, munkásságát, a játékelméletet fejleszti tovább Harsányi János, aki 1994-ben két társával - John F. Nashsel és Reinhard Seltennel - megosztva "a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságért" kapta a Nobel-díjat. Ami azonban Harsányi Jánost igazán érdekelte, az a filozófia és a matematika volt. (Már gimnazistaként tanulmányi versenyeket nyert matematikából - az Országos Matematika Verseny első helyezettje volt 1937-ben -, és ógörögből.) Így állítható, hogy a középiskolai évek során a Fasori Evangélikus Gimnázium nagyszerű tanári gárdája keltette fel érdeklődését e területek iránt, továbbá a tudományos valamint közéleti kérdéseket vitató hatvanfős osztály is nagy szerepet játszott szemléletének, illetve későbbi pályájának alakulásában.
"A gimnáziumi évek... nagyon termékeny része az életemnek. Hogy hatvan értelmes emberrel állandóan együtt vagyunk, és vitatkozunk... ez sohasem ismétlődött meg többé." (in: Magyari Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest 1989, 38. o.) A játékelmélet korábbi koncepciója Neumann János és Oskar Morgenstern nevéhez fűződik, akiknek meggyőződése: az egyénnek - döntési szabadsága miatt - nem kalkulálhatók előre cselekedetei; a modern - részben Harsányi professzor által kidolgozott - játékelmélet a korábbival szemben azt a hipotézist hangoztatja, hogy - legalábbis valószínűséggel - megmondható előre, miképpen fog egy adott cselekvési helyzetben valaki cselekedni.
Harsányi - ellentétben Neumann-nal és Morgensternnel, akik alapvetően matematikai diszciplínaként határozták meg - mint filozófiai diszciplínát fogta fel a játékelméletet, amelyben az a kérdés áll a középpontban, hogy mit is jelent racionálisan viselkedni egy olyan szituációban, amelyben velünk ellentétes érdekű racionális egyénekkel állunk szemben.
Az sem véletlen, hogy Harsányi számos etikai problémával foglalkozott élete során, és az utilitarista etika alapjait kifejtve igyekezett megmutatni, hogy az egyének hasznosság-optimalizáló magatartása elvezethet a közjóhoz, a bonum communehez. A már Nobel-díjas Harsányi János kifejezésre juttatta abbéli reményét és tudományos álláspontját, miszerint a játékelmélet alkalmas eszköz lesz a jövőbeni - etikai értelemben is - jobb közösségi és egyéni döntések meghozatalában.
A Magyar Tudományos Akadémia 156. közgyűlésén tartott előadásában - összhangba hozva a döntéselméletet az etikával - kifejtette: a tudománynak, a technikának, az emberek erkölcsi felfogásának, és a társadalomnak szoros egységben kell fejlődnie, továbbá a játékelméletről, mint a racionális viselkedés általános elméletének egyik ágáról beszélt.
Harsányi professzor remélte, hogy az általa kidolgozott elmélet hosszú távon az általánosan magasabb életszínvonalhoz vezet, valamint magasabb szintű kooperációt biztosít a különböző politikai berendezkedéseken belül, illetve - államközi szinten - azok között. Ezen gondolatairól szólt - a Berkeley-ben 2000. augusztus 9-én, bekövetkezett - halála előtt öt esztendővel a Magyar Rádió Gordiusz című adásában:
"A morális értékek elsődleges szerepe, hogy az emberi jólétet növeljék. Több etikai értéket ismerünk: demokrácia, egyenlőség, szabadság, függetlenség. Létjogosultságukat az a tény adja, hogy ilyen értékeket tisztelő társadalmak sokkal jobb életfeltételeket tudnak biztosítani, mint az olyan társadalmak, amelyek semmibe veszik ezeket az értékeket. Ezért gondolom, hogy ezeket az értékeket elfogadó társadalom nemcsak etikailag jobb, de kedvezőbb gazdasági helyzetben is fog élni. Az emberek okkal fognak bízni egymásban, ha a társadalom tagjai ezeket az erkölcsi elveket követik. Becsületesnek lenni gazdasági szempontból is a legjobb! Ezért érdekel engem az etika matematikai és filozófiai háttere."
Életének 90. évében, szinte napra pontosan négy és fél esztendeje - 2002. augusztus 15-én -, Budapesten elhunyt Balogh János a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének professor emeritusa. Egyedülállónak mondható, vagy ahogy Mahunka Sándor - az MTA tagja - a Magyar Tudomány, 2002. évi 11. számában - Balogh János professzorra emlékezve - fogalmaz: szinte hihetetlen életpálya az övé, hiszen árvaházi gyerekből lett - a szocializmus kalodájából kiszabadulni, illetve a világ trópusi tájaira, több mint 30 expedíciót vezetni tudó - világhírű talajbiológus, kutató; állástalan tanársegédből vált professor emeritus-szá és Corvin-lánccal kitüntetett akadémikussá. Mi segítette, vezette Balogh Jánost ezen az életpályán? Talán meglepő, de azt kell mondanom: egyedi keveréke a nehézségeknek és a szerencsének. Részben azok az emlékek, amelyeket otthonról és az árvaházból hozott. Részben az öröklött tehetsége, amelyet a Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai gondoztak, ápoltak. Hamar felismerték tehetségét, s volt valaki vagy valakik, akik ahhoz segítették őt, hogy a fasori gimnáziumba kerüljön. Onnan már viszonylag egyenes volt az útja. A Pázmány Péter Tudományegyetemet elvégezve, 1935-ben egyetemi doktorátust szerzett, majd 1937-ben az Állatrendszertani és Állatföldrajzi Tanszéken kezdte meg kutatómunkáját.
Az első expedícióját követően élete új értelmet nyert, új problémák foglalkoztatták. A felelőtlen emberi tevékenység miatt pusztuló trópusi esőerdőket vizsgálva felismerte a biodiverzitást, illetve ezzel az emberiséget is fenyegető veszélyt. Személyiségéből fakadóan nem jövendölt sorsszerűen elkerülhetetlen ökológiai katasztrófákat, nem ezzel akarta felhívni mondandójára a figyelmet, de tudta, hogy mi a fejlődés útja és ára, hogy a technikai-társadalmi előrehaladás milyen veszélyeket hordoz magában. Ezen kockázatokra, illetve a már az ember által okozott károk nagyságára és jövőbeli jelentőségére az elsők között figyelmeztetett minket. Balogh Jánossal egy 1997-ben vele készült interjúban ezt mondta:
"Eljutottunk az atombombáig, az atomreaktorig, az energiabőségig és Csernobilig. Ez kétségtelenül egy sikerhalmaz. Azt hittük, hogy a környezet ingyen van, a levegő ingyen van, az oxigén, a víz, a talaj termőképessége ingyen van. Ma is így gondolkoznak a közgazdaságban, hogy ez nem tétel, az adva van. Hát semmi sincs adva. Minden csak egyszeri, és mindent egyszer lehet felhasználni. Összhangba kell hozni az ökológiát az ember közgazdasági igényeivel, és egy megfelelő, mindenki számára elfogadható etikával. Nem lehet úgy élni tovább, ahogy élünk."
Balogh János szerencsés és boldog ember volt, mert megvalósíthatta álmait: azt tehette, azzal foglalkozhatott, amit szeretett, a hozzá hasonló életet élt emberekről szokták mondani - így elmondható róla is -, hogy teljes életet élt. Teljes életet élt, mert Balogh János professzor elérte azt, amit a tudomány művelői közül csak nagyon kevesen: nemcsak szűkebb szakmájának kollégái ismerték őt és ismerték el, tartották nagyra szakmai tevékenységét, hanem munkájának, munkásságának köszönhetően az utcán a számára ismeretlenek - a televíziónézők, a rádióhallgatók, az újságolvasók - is tisztelettel köszöntötték őt: az ökológus professzort, a kutatót, a tanárt, a tudomány-népszerűsítőt, a népművelőt.
Balogh Jánosról elmondhatjuk, hogy igazi magyar volt, aki a nemzetben és a nemzetért gondolkodott és tett; valamint azt, hogy igaz ember volt, aki nemzetének tagjain túl, minden emberért, valamint az emberiségnek otthont adó bolygónk egészéért felelősséget érzett.
Azzal kezdtem: nem az első, de nem is az utolsó alkalom, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium falai között világhíressé lett diákokról emlékezünk. Mindketten - Harsányi János és Balogh János professzorok - vallották: "Erős vár a mi Istenünk."; mindig bátran álltak ki igazuk mellett, mert tudták: "Ha az Isten velünk kicsoda ellenünk?". Mindketten büszkék voltak arra, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium volt az alma materük, ezért kell, hogy tisztelettel adózzunk a "genus loci"-nak, a hely szellemének, a Gimnázium embert formáló szerepének is. Kívánom, hogy utódaink is emlékezzenek meg a most itt tanulókról, akiket iskolájuk felelős és gondolkozó emberré, nemzetére büszke magyarrá nevelt.
Ehhez kívánok mindnyájuknak jó munkát, jó tanulást!
Köszönöm figyelmüket!
Archiválva a Wayback Machine segítségével.