A jövő szempontjából a legfontosabb a tudomány
Egy a Magyar Nemzet Online (MNO) olvasói fórumán 2002. március 5-én lezajlott beszélgetés összefoglalója
A magyar politika és az üvegházhatás (szerk: VERESS KATA)
2002. március 5., kedd 16:22
Az MNO keddi online-vendégét, Balogh János tanár urat az ökológiai témáktól a magyar média hangvételéig, az üvegházhatástól a "ki nyer a választásokon?" kérdésen át a magyar politikai helyzetig sokmindenről faggatták olvasóink.
A magyar kutatás pillanatnyi helyzetét forszírozó kérdésre azt válaszolta: anyagi és erkölcsi állapotát egyaránt feljövőben, kedvezően ítéli meg. Mindössze egy problémája van: nagyon ritkán tesznek különbséget abban, hogy milyen kutatásról van szó. Ma a szent szó a GDP, egy kutatás akkor eredményes, ha a GDP-t fokozza. Ennek aztán az lett a következménye, hogy világszerte a legjobb kutatókat megveszik a nagy cégek, megfizetik azért, hogy olyan kutatásokat végezzenek, amelyek a nagy cégek profitját növelik. Ez azt jelenti, hogy nincs gazdája például az igazi környezetvédelmi, ökológiai kutatásoknak. Az a fonák helyzet van, hogy a GDP-t, tehát az összhasznot növelő kutatások szinte mindig rombolják a környezetet. A tanulság egy mondatban: mielőbb el kell azt érni, hogy az első követelmény a tudományos munkával szemben az legyen, hogy ne rombolja a környezetet.
Arra a kérdésre, hogy szerinte a fiatal magyar politikusi generáció képes-e, kész-e a tudomány megfelelő anyagi hátterének megteremtésére, a válasza határozott igen volt. Képesnek, sőt, egyedül képesnek tartja rá. A tanár úr, aki már a harmadik olyan fiatal generációt látja, amely előtte és a keze alatt nőtt fel úgy látja, hogy ennek az országnak mindig akkor megy jól, ha olyan fiatal, nagy tudású vezetősége van, amelyek közt néhány nemzetközi elismertségnek is örvendő tagja van. A mai kormányzat ilyen, s világosan látja, hogy a jövonk szempontjából egyik legfontosabb kérdés a tudomány.
A mai atomizált társadalmakban a család szerepe egyre jobban háttérbe szorul, s előtérbe kerülnek a különböző devianciák, melyek folyamatosan s egyre nagyobb reklámot kapnak a médiában. Legutóbb egy filmben az állatok közti homoszexualitást mutatták be. Ön szerint ez normális? - szólt az egyik kérdés. Balogh tanár úr erre úgy válaszolt: a legfontosabb témára, a családra kérdezett rá az olvasó. Ő mint ökológus, mint biológus válaszolt rá. Ezek szerint biológiai értelemben a család akkor kezdődött, amikor kialakult a szex, amely körülbelül hárommilliárd évvel az őstengerben volt. Ez a biológiai értelemben vett család az anyából, az apából és a gyerekekből áll. A mai kormányzatot nemhiába alkotják fiatalok, s a legfontosabb meglátása az, hogy az ország jövőjét a családra kell felépíteni. Ebben a tekintetben a magyar kormány európai viszonylatban is úttörő és nagyon jó munkát végez. Devianciák, homoszexualitás: a biológiai családban ezt kegyetlenül oldja meg a szelekció. Közismert, hogy a heréket, a hímeket, miután a szaporodás folyamatossága megtörtént, eltüntetik és a biológiai értelemben vett család kizárólag a szaporodást szolgálja. Az emberi értelemben vett családról a tanár úrnak ennek ellenére egy kissé modernebb véleménye van. Úgy tartja, hogy egy kisgyereknek jelképesen azért van két keze, hogy az egyiket az édesanyja fogja, a másik kezét az édesapja. A család szempontjából nem képzelhető el, hogy két édesapja vagy két édesanyja legyen egy gyereknek, viszont el kell ismerni, hogy minden olyan biológiai társadalomban, amelyben az élőlénysűrűség elér egy kritikus fokot, megjelennek ezek az aberrációk. Szerinte ezt úgy kell megoldani, hogy az a két ember, aki az Isten, a genetika vagy a véletlen folytán egynemű, bemegy egy helyiségbe, ahol nincs felvevőgép, kettőt fordít a kulcson, záron belül, azután azt csinál, amit az ő deviáns hajlamai parancsolnak. Ez magánügy, magánüggyel pedig tévében és médiában ilyen értelemben sosem foglalkozna.
Jobboldali körökben nem ritka jelenség, hogy az MTA-t azonosítják Glatz Ferenccel, vagy azt mondják, hogy az Akadémia több mint fele volt kommunistákból áll, esetleg Habsburg magyarellenes találmány, amelynek feladata félrevezetni a magyarságot (pl. finnugor-kérdés). Miért alakulhatott ki ilyen negatív kép az MTA-ról, hogy miért nem képesek a "kósza" elméletek elé lépni a különböző tudományok? - szólt a következő kérdés. Balogh János erre úgy kezdte válaszát: nem szívesen beszélne az Akadémiáról általánosságban. Nem azonosítja senki sem a jelenlegi elnökével az Akadémiát, mint ahogy nem volt azonos az egyik elnökével sem. Fiatal akadémikus korában azt mondta neki valaki: az Akadémia nem bottal ver, hanem szavazattal. A titkos szavazás döntött el mindent 1945-ig. Egy régi vicc szerint később kinyitották az Akadémia kapuját, betódult mindenki, s amikor az elocsarnok félig lett, becsukták a kaput, aki belül maradt, abból akadémikus lett, aki kívül, abból nem. Ennek a rossz viccnek annyi a valóságtartalma, hogy volt egy időszak, amikor nem titkos szavazással döntötték el, hogy ki lesz akadémikus, ez 1945 volt. Akkor visszatért az akadémia ismét a titkos többségi szavazásra úgy, hogy Aczél György a háttérből irányított. Ez a kendőzetlen igazság és a régmúlt. Mint minden olyan testület, amelyben tíznél többen vannak, az Akadémia is olyan, hogy vannak benne jók, rosszak, ilyen oldaliak, olyan oldaliak, de azért nagyjából benne vannak ma is a magyar szellemi élet legkiválóbb emberei, azoknak egy jelentos része is. De ugyanilyen az egész magyar közélet képe is. Ma már azt mondjuk, megtörtént a fordulat, ebben az országban teljes a politikai szabadság.
Ennek értelmében például szabad végighallgatni azt, hogy a magyar kultúra barack és gatya, mert valaki ezt mondja. A tanár úr szó szerint idézett egy magyar folyóiratból, azt példázva, hogy 2001-ben mit kell olvasnia az embernek Magyarországon: "El lehet temetni a példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatjait és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulat vagy mondjuk eutanázia-veszélyben az utolsó kenet és hálószoba-kérdésekben." Eddig az idézet a Magyar Narancsból. Demokrácia van, mondta a tanár úr, tehát neki ezt végig kell hallgatnia, nagyot kell nyelnie és azt kell mondania: éljen a sajtószabadság! Ehelyett inkább azt mondja: pusztuljon a rágalomszabadság, a hazaárulás! Ma már azt kimondani, hogy "nemzeti", szégyenteljes dolognak számít - olvasható egy másik cikkben - ilyet már egy értelmiségi nem mond. Balogh János elnézést kért Verebes Istvántól, az iménti gondolat szerzőjétől, mondván: ő értelmiségi ember, de most is kimondja azt a szót, hogy "nemzeti", s nagyon kéri Verebes Istvánt, a jövőben ne tegyen ilyen kijelentéseket. A tanár úr azt szeretné, ha áprilisban olyan kormány lenne uralmon, amely ezeket a gyalázatosságokat nem engedné sem szóban, sem írásban terjeszteni. Amikor ő fiatal volt, akkor létezett egy olyan fogalom, hogy "nemzetgyalázás". Tessék megmondani: egy becsületes, jószándékú, tisztességes, magyar érzésű zsidó ember mit szólna hozzá, ha az ő ötmillió halottjának valamelyik testrészéről azt mondanák, hogy "tetemcafat". Ugyanazt mondaná, amit most ő mond, mint magyar ember.
Arra a kérdésre, hogy mint tudós, hogyan ítéli meg a különféle nyugat-európai és hazai "zöld mozgalmak", valamint a "jó szándékú amatőrök" tolakodó nyüzsgését, Balogh tanár úr azt válaszolta: kicsit optimistábban látja, mint a kérdező. Nyüzsögjenek minél többet és legyenek minél többen a zöldek. Beszéljünk róla még többet, járja át a nemzet gondolkodását a zöld látásmód még jobban. Ez nem frázis, hanem az emberiség fennmaradása múlik azon, hogy ez a gondolkodásmód mindenkinek az alapjává váljon. Meg kell érteni mindenkinek, hogy az ember addig él, amíg a bioszféra, a hártyavékony selyempapír, amibe a Föld nevu narancs be van csomagolva, regenerálni tudja önmagát. Jelenleg azzal foglalkozunk, hogy ha megállna egy idegen csillagról jövő űrhajó vagy megfigyelné ami itt történik, azt mondaná: ezt a bolygót őrültek lakják, akik az egész élovilágból szemétdombot akarnak csinálni, utána pedig ezen a szemétdombon akarnak "megdögleni". A tanár úr akkor érzi magát boldognak, amikor elmegy egy óvodába vagy egy első osztályba és egy kislány odaad neki egy papírt, amelyen a gyermek lerajzolt egy olyan ciklus-reciklust, életkörforgalmat, ami a legmodernebb ökológiai könyvnek lehetne a modellillusztrációja. Ilyenkor gondol arra: talán mégis életben maradunk!
Egyetért-e azzal, hogy magyar földet csak magyar természetes személy birtokoljon? Véleménye szerint a mindenkori magyar kormánynak meg kell-e akadályozni a külföldiek magyar földhöz való jutását? - hangzott a kérdés. Balogh János azt válaszolta: ő azzal ért egyet száz százalékosan, hogy csak magyar természetes személy vagy magyar közösség birtokoljon magyar földet. Azt pedig, hogy külföldiek magyar földhöz jussanak, szerint minden körülmények között meg kell akadályozni. Olyan kormány, amelyik ezt nem teszi meg, azt a választóknak azonnal le kell váltania. Szinte fölösleges erről a kérdésről beszélni, de a skandináv szokásokon túl íme két szélsőséges példa. Az egyik: Izraelben a földtulajdon 99 évig lehet magánkézben, aztán visszaszáll az államra. A másik: az Aranybullában benne van, hogy magyar föld csak magyar emberé lehet. Miért kell nekünk erről többet beszélnünk? Az ország lakosságának 83 százaléka vidéken él, 17 százaléka pedig Budapesten. Ez két különböző faj: lélekben, életvitelben. Mintha nem is azon a törzsön fejlődött volna mindkettő. A városi ember eltökélte, hogy ebben a bűzben hal meg. Az viszont már politika, hogy azt szeretné egy csapat ember, hogy rá szavazzon a vidéki, de úgy beszél hozzájuk, mintha nem is emberek lennének. Ha az okos embert hülyének nézik, az hagyja, de majd felel a választásával. Sokan meg lesznek majd lepve. A jó emberek nyernek majd a választásokon.
Arra a kérdésre, hogy mit üzen a fiataloknak, hogyan szeressék hazájukat, a tanár úr azt mondta, két szó a válasz: tettekkel és nagyon. Ha ő most lenne 23-24 éves, végzős az egyetemen és most lépne ki az életbe, először is megőrizné a szabadságát. Mert a XXI. század rabszolgája az, akinek minden gondolatát és minden cselekedetét az tölti ki, hogy mennyi a pénze. A szellemben és az erkölcsben az a szép, hogy nem mérhető az anyag rendszerével. A mostani kisiskolásokat már úgy nevelik, hogy mindenhez értsen, amivel aztán emelni fogja a rabszolgatartójának a profitját abban a multinacionális vállalatban, ahol ugyan nem festik a lábát fehérre, mint az Amerikában hurcolt rabszolgáknak, de attól még rabszolgaságban fog élni. Éppen ezért olyan életet igyekezne mai fiatalként biztosítani magának, amelyben megmarad a függetlensége és a szabadsága. Arra, hogy kinek mit jelent a "magánélet", mindenki feleljen magának. A Hatvan mellett épülő ökofaluban boldogan élnek az emberek, pedig lemondanak a civilizációs örömökről. Mert mi a boldogság? Az, hogyha az ember nem csak az anyagi világban él. Ha tőle azt kérdeznék, ajánljak szokatlan olvasnivalót, én kimondana egy nevet, reméli sokan ismerik: Hamvas Béla. Sok Hamvas van. Azok a szerzők, gondolkodók, akik belátták, hogy a világ adottságainál fogva nem csak anyagi. Két szót kell megtanulni: alázat és szeretet. A "szeretet" szót nem nagyon ejtik ki az emberek a szájukon. Kétféle magyarázat van a szeretet szóra. Ha van egy golfütőm és fejbeverem a másikat, vagy van golfütőm, de nem verem fejbe a másikat. De lehet, hogy golfütőm sincs.
Mi a véleménye az üvegházhatás-vitáról? Tényleg felmelegedést okoz a széndioxid-kibocsátás mai szintje? Ha igen, mit lehet tenni, hogy az amerikai kormány is elkötelezze magát a kibocsátás csökkentése mellett? Ha nem, miért veri a tam-tamot az Európai Unió? Vagy a válasz inkább valami "Attól függ, ..."? A tanár erre azt válaszolta: idézojel nélkül attól függ, hogy idejében megjön-e az emberiség esze, vagy túl késon jön meg. Persze, hogy van üvegházhatás. Egy optimista és egy pesszimista forgatókönyv van. Pesszimista például Vida Gábor, o azt hiszi, az emberiség már nem mentheto meg, mert a rövidlátása és butatsága olyan nagyfokú, hogy nem áll le, illetve mire igen, már késo lesz. Végh professzor viszont azt mondja, hogy az evolúciónak, a világmindenség keletkezésének van egy antropikus elve. Csupa olyan történik a kritikus pontokon, amit mintha az diktálna, hogy ennek így kell történni: majdan megjelenjen az ember és élni tudjon a Földön. Az egész evolúciónak antropikus jellege van, mintha az Isten azért teremtené az embert, hogy otthona legyen itt a Földön. A véletlenfaktort ki lehet zárni. Watsont és jónéhány Nobel-díjas tudóst, mikrobiológust a tudomány és a biológia vezetett el az istenhithez. Balogh tanár úr azért optimista, mert ő is azt látja, hogy a világban az antropikus elv érvényesül, a világ olyan, mintha minden baja ellenére valaki azért találta volna ki, hogy mi többé-kevésbé jól érezzük magunkat benne, mikor szünetet tartunk egymás mészárlásában. Balogh János két forgatókönyvet tud elképzelni. Az egyik az, hogy tovább csináljuk ugyanígy, és akkor minden összeomlik, és elpusztul az emberiség. Volt már többször meteorit-becsapódás, részlegesen megszunt az élet, de egyetlenegy olyan katasztrófa sem volt a 3,5 milliárd év alatt, ami az életet magát megsemmisítette volna. Ezek a katasztrófák olyanok, mikor az osember a szakadéknak hajtja az állatokat, egy pár lezuhan, de lemegy, összeszedi, megeszi, és még mindig marad állata, ami tovább él. Olyan katasztrófa nehezen képzelheto el, ami az életet elpusztítaná. nem tudnak megélni. Ha a Föld elartóképessége egymillió, akkor nagyobb katasztrófa nélkül, születéscsökkentéssel, Ebola-, AIDS- és hasonló járványokkal majdcsak visszaáll egy olyan létszám, amit el tud tartani a Föld. Meg tudnánk tenni, hogy az egyéneknek jó legyen, de ha nem tesszük meg, rajtunk múlik.
Az áprilisi, magyar választásokkal kapcsolatban, útravaló gyanánt a személyes véleményemet mondta el a tanár úr. Mint független ember azt mondja: a magyar politikai helyzetrol a véleménye szó szerint megegyezik Szelényi Iván egyik véleményével. Szelényi az Aczél-korszakban a szociológiai intézet kiemelkedo tagja volt. Becsületes, szókimondó, nem törik be a derekát. Ma a YALE Egyetem professzora. A Heti Világgazdaság egy számában jelent meg tanulmánya "Késik a bal" címmel. Itt rövid jellemzést adott Orbán Viktorról, amit azért idézett Balogh János, mert o az egyetlen mai szocialista, akinek ezzel a véleményével egyetért: "Az elmúlt évtizedben Orbán Viktor több alkalommal bebizonyította, hogy az újabb kori magyar történelem legtehetségesebb politikusa. Pártkoalíciója ma egységesen és a választási gyozelemre várva van jelen a magyar közéletben."
Balogh János tanár úr úgy fejezte be mondandóját: őt sok minden érdekelt hosszú élete során. Hermann Ottó személye vitte közel a magyar politikához. Tisza Kálmántól Tisza Istvánig az egész magyar parlamenti életet figyelmmel kísérte, majd végigélte a XX. századot. Hatéves múlt, mikor a trianoni békét megkötötték. Élete jópár évtizede alatt három messze kimagasló magyar politikust ismert, akik mint Isten ajándékai kerültek a magyar politikai életbe: Klebersberg Kunót, gróf Teleki Pált és Orbán Viktort.
A magyar politika és az üvegházhatás (szerk: VERESS KATA)
2002. március 5., kedd 16:22
Az MNO keddi online-vendégét, Balogh János tanár urat az ökológiai témáktól a magyar média hangvételéig, az üvegházhatástól a "ki nyer a választásokon?" kérdésen át a magyar politikai helyzetig sokmindenről faggatták olvasóink.
A magyar kutatás pillanatnyi helyzetét forszírozó kérdésre azt válaszolta: anyagi és erkölcsi állapotát egyaránt feljövőben, kedvezően ítéli meg. Mindössze egy problémája van: nagyon ritkán tesznek különbséget abban, hogy milyen kutatásról van szó. Ma a szent szó a GDP, egy kutatás akkor eredményes, ha a GDP-t fokozza. Ennek aztán az lett a következménye, hogy világszerte a legjobb kutatókat megveszik a nagy cégek, megfizetik azért, hogy olyan kutatásokat végezzenek, amelyek a nagy cégek profitját növelik. Ez azt jelenti, hogy nincs gazdája például az igazi környezetvédelmi, ökológiai kutatásoknak. Az a fonák helyzet van, hogy a GDP-t, tehát az összhasznot növelő kutatások szinte mindig rombolják a környezetet. A tanulság egy mondatban: mielőbb el kell azt érni, hogy az első követelmény a tudományos munkával szemben az legyen, hogy ne rombolja a környezetet.
Arra a kérdésre, hogy szerinte a fiatal magyar politikusi generáció képes-e, kész-e a tudomány megfelelő anyagi hátterének megteremtésére, a válasza határozott igen volt. Képesnek, sőt, egyedül képesnek tartja rá. A tanár úr, aki már a harmadik olyan fiatal generációt látja, amely előtte és a keze alatt nőtt fel úgy látja, hogy ennek az országnak mindig akkor megy jól, ha olyan fiatal, nagy tudású vezetősége van, amelyek közt néhány nemzetközi elismertségnek is örvendő tagja van. A mai kormányzat ilyen, s világosan látja, hogy a jövonk szempontjából egyik legfontosabb kérdés a tudomány.
A mai atomizált társadalmakban a család szerepe egyre jobban háttérbe szorul, s előtérbe kerülnek a különböző devianciák, melyek folyamatosan s egyre nagyobb reklámot kapnak a médiában. Legutóbb egy filmben az állatok közti homoszexualitást mutatták be. Ön szerint ez normális? - szólt az egyik kérdés. Balogh tanár úr erre úgy válaszolt: a legfontosabb témára, a családra kérdezett rá az olvasó. Ő mint ökológus, mint biológus válaszolt rá. Ezek szerint biológiai értelemben a család akkor kezdődött, amikor kialakult a szex, amely körülbelül hárommilliárd évvel az őstengerben volt. Ez a biológiai értelemben vett család az anyából, az apából és a gyerekekből áll. A mai kormányzatot nemhiába alkotják fiatalok, s a legfontosabb meglátása az, hogy az ország jövőjét a családra kell felépíteni. Ebben a tekintetben a magyar kormány európai viszonylatban is úttörő és nagyon jó munkát végez. Devianciák, homoszexualitás: a biológiai családban ezt kegyetlenül oldja meg a szelekció. Közismert, hogy a heréket, a hímeket, miután a szaporodás folyamatossága megtörtént, eltüntetik és a biológiai értelemben vett család kizárólag a szaporodást szolgálja. Az emberi értelemben vett családról a tanár úrnak ennek ellenére egy kissé modernebb véleménye van. Úgy tartja, hogy egy kisgyereknek jelképesen azért van két keze, hogy az egyiket az édesanyja fogja, a másik kezét az édesapja. A család szempontjából nem képzelhető el, hogy két édesapja vagy két édesanyja legyen egy gyereknek, viszont el kell ismerni, hogy minden olyan biológiai társadalomban, amelyben az élőlénysűrűség elér egy kritikus fokot, megjelennek ezek az aberrációk. Szerinte ezt úgy kell megoldani, hogy az a két ember, aki az Isten, a genetika vagy a véletlen folytán egynemű, bemegy egy helyiségbe, ahol nincs felvevőgép, kettőt fordít a kulcson, záron belül, azután azt csinál, amit az ő deviáns hajlamai parancsolnak. Ez magánügy, magánüggyel pedig tévében és médiában ilyen értelemben sosem foglalkozna.
Jobboldali körökben nem ritka jelenség, hogy az MTA-t azonosítják Glatz Ferenccel, vagy azt mondják, hogy az Akadémia több mint fele volt kommunistákból áll, esetleg Habsburg magyarellenes találmány, amelynek feladata félrevezetni a magyarságot (pl. finnugor-kérdés). Miért alakulhatott ki ilyen negatív kép az MTA-ról, hogy miért nem képesek a "kósza" elméletek elé lépni a különböző tudományok? - szólt a következő kérdés. Balogh János erre úgy kezdte válaszát: nem szívesen beszélne az Akadémiáról általánosságban. Nem azonosítja senki sem a jelenlegi elnökével az Akadémiát, mint ahogy nem volt azonos az egyik elnökével sem. Fiatal akadémikus korában azt mondta neki valaki: az Akadémia nem bottal ver, hanem szavazattal. A titkos szavazás döntött el mindent 1945-ig. Egy régi vicc szerint később kinyitották az Akadémia kapuját, betódult mindenki, s amikor az elocsarnok félig lett, becsukták a kaput, aki belül maradt, abból akadémikus lett, aki kívül, abból nem. Ennek a rossz viccnek annyi a valóságtartalma, hogy volt egy időszak, amikor nem titkos szavazással döntötték el, hogy ki lesz akadémikus, ez 1945 volt. Akkor visszatért az akadémia ismét a titkos többségi szavazásra úgy, hogy Aczél György a háttérből irányított. Ez a kendőzetlen igazság és a régmúlt. Mint minden olyan testület, amelyben tíznél többen vannak, az Akadémia is olyan, hogy vannak benne jók, rosszak, ilyen oldaliak, olyan oldaliak, de azért nagyjából benne vannak ma is a magyar szellemi élet legkiválóbb emberei, azoknak egy jelentos része is. De ugyanilyen az egész magyar közélet képe is. Ma már azt mondjuk, megtörtént a fordulat, ebben az országban teljes a politikai szabadság.
Ennek értelmében például szabad végighallgatni azt, hogy a magyar kultúra barack és gatya, mert valaki ezt mondja. A tanár úr szó szerint idézett egy magyar folyóiratból, azt példázva, hogy 2001-ben mit kell olvasnia az embernek Magyarországon: "El lehet temetni a példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatjait és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulat vagy mondjuk eutanázia-veszélyben az utolsó kenet és hálószoba-kérdésekben." Eddig az idézet a Magyar Narancsból. Demokrácia van, mondta a tanár úr, tehát neki ezt végig kell hallgatnia, nagyot kell nyelnie és azt kell mondania: éljen a sajtószabadság! Ehelyett inkább azt mondja: pusztuljon a rágalomszabadság, a hazaárulás! Ma már azt kimondani, hogy "nemzeti", szégyenteljes dolognak számít - olvasható egy másik cikkben - ilyet már egy értelmiségi nem mond. Balogh János elnézést kért Verebes Istvántól, az iménti gondolat szerzőjétől, mondván: ő értelmiségi ember, de most is kimondja azt a szót, hogy "nemzeti", s nagyon kéri Verebes Istvánt, a jövőben ne tegyen ilyen kijelentéseket. A tanár úr azt szeretné, ha áprilisban olyan kormány lenne uralmon, amely ezeket a gyalázatosságokat nem engedné sem szóban, sem írásban terjeszteni. Amikor ő fiatal volt, akkor létezett egy olyan fogalom, hogy "nemzetgyalázás". Tessék megmondani: egy becsületes, jószándékú, tisztességes, magyar érzésű zsidó ember mit szólna hozzá, ha az ő ötmillió halottjának valamelyik testrészéről azt mondanák, hogy "tetemcafat". Ugyanazt mondaná, amit most ő mond, mint magyar ember.
Arra a kérdésre, hogy mint tudós, hogyan ítéli meg a különféle nyugat-európai és hazai "zöld mozgalmak", valamint a "jó szándékú amatőrök" tolakodó nyüzsgését, Balogh tanár úr azt válaszolta: kicsit optimistábban látja, mint a kérdező. Nyüzsögjenek minél többet és legyenek minél többen a zöldek. Beszéljünk róla még többet, járja át a nemzet gondolkodását a zöld látásmód még jobban. Ez nem frázis, hanem az emberiség fennmaradása múlik azon, hogy ez a gondolkodásmód mindenkinek az alapjává váljon. Meg kell érteni mindenkinek, hogy az ember addig él, amíg a bioszféra, a hártyavékony selyempapír, amibe a Föld nevu narancs be van csomagolva, regenerálni tudja önmagát. Jelenleg azzal foglalkozunk, hogy ha megállna egy idegen csillagról jövő űrhajó vagy megfigyelné ami itt történik, azt mondaná: ezt a bolygót őrültek lakják, akik az egész élovilágból szemétdombot akarnak csinálni, utána pedig ezen a szemétdombon akarnak "megdögleni". A tanár úr akkor érzi magát boldognak, amikor elmegy egy óvodába vagy egy első osztályba és egy kislány odaad neki egy papírt, amelyen a gyermek lerajzolt egy olyan ciklus-reciklust, életkörforgalmat, ami a legmodernebb ökológiai könyvnek lehetne a modellillusztrációja. Ilyenkor gondol arra: talán mégis életben maradunk!
Egyetért-e azzal, hogy magyar földet csak magyar természetes személy birtokoljon? Véleménye szerint a mindenkori magyar kormánynak meg kell-e akadályozni a külföldiek magyar földhöz való jutását? - hangzott a kérdés. Balogh János azt válaszolta: ő azzal ért egyet száz százalékosan, hogy csak magyar természetes személy vagy magyar közösség birtokoljon magyar földet. Azt pedig, hogy külföldiek magyar földhöz jussanak, szerint minden körülmények között meg kell akadályozni. Olyan kormány, amelyik ezt nem teszi meg, azt a választóknak azonnal le kell váltania. Szinte fölösleges erről a kérdésről beszélni, de a skandináv szokásokon túl íme két szélsőséges példa. Az egyik: Izraelben a földtulajdon 99 évig lehet magánkézben, aztán visszaszáll az államra. A másik: az Aranybullában benne van, hogy magyar föld csak magyar emberé lehet. Miért kell nekünk erről többet beszélnünk? Az ország lakosságának 83 százaléka vidéken él, 17 százaléka pedig Budapesten. Ez két különböző faj: lélekben, életvitelben. Mintha nem is azon a törzsön fejlődött volna mindkettő. A városi ember eltökélte, hogy ebben a bűzben hal meg. Az viszont már politika, hogy azt szeretné egy csapat ember, hogy rá szavazzon a vidéki, de úgy beszél hozzájuk, mintha nem is emberek lennének. Ha az okos embert hülyének nézik, az hagyja, de majd felel a választásával. Sokan meg lesznek majd lepve. A jó emberek nyernek majd a választásokon.
Arra a kérdésre, hogy mit üzen a fiataloknak, hogyan szeressék hazájukat, a tanár úr azt mondta, két szó a válasz: tettekkel és nagyon. Ha ő most lenne 23-24 éves, végzős az egyetemen és most lépne ki az életbe, először is megőrizné a szabadságát. Mert a XXI. század rabszolgája az, akinek minden gondolatát és minden cselekedetét az tölti ki, hogy mennyi a pénze. A szellemben és az erkölcsben az a szép, hogy nem mérhető az anyag rendszerével. A mostani kisiskolásokat már úgy nevelik, hogy mindenhez értsen, amivel aztán emelni fogja a rabszolgatartójának a profitját abban a multinacionális vállalatban, ahol ugyan nem festik a lábát fehérre, mint az Amerikában hurcolt rabszolgáknak, de attól még rabszolgaságban fog élni. Éppen ezért olyan életet igyekezne mai fiatalként biztosítani magának, amelyben megmarad a függetlensége és a szabadsága. Arra, hogy kinek mit jelent a "magánélet", mindenki feleljen magának. A Hatvan mellett épülő ökofaluban boldogan élnek az emberek, pedig lemondanak a civilizációs örömökről. Mert mi a boldogság? Az, hogyha az ember nem csak az anyagi világban él. Ha tőle azt kérdeznék, ajánljak szokatlan olvasnivalót, én kimondana egy nevet, reméli sokan ismerik: Hamvas Béla. Sok Hamvas van. Azok a szerzők, gondolkodók, akik belátták, hogy a világ adottságainál fogva nem csak anyagi. Két szót kell megtanulni: alázat és szeretet. A "szeretet" szót nem nagyon ejtik ki az emberek a szájukon. Kétféle magyarázat van a szeretet szóra. Ha van egy golfütőm és fejbeverem a másikat, vagy van golfütőm, de nem verem fejbe a másikat. De lehet, hogy golfütőm sincs.
Mi a véleménye az üvegházhatás-vitáról? Tényleg felmelegedést okoz a széndioxid-kibocsátás mai szintje? Ha igen, mit lehet tenni, hogy az amerikai kormány is elkötelezze magát a kibocsátás csökkentése mellett? Ha nem, miért veri a tam-tamot az Európai Unió? Vagy a válasz inkább valami "Attól függ, ..."? A tanár erre azt válaszolta: idézojel nélkül attól függ, hogy idejében megjön-e az emberiség esze, vagy túl késon jön meg. Persze, hogy van üvegházhatás. Egy optimista és egy pesszimista forgatókönyv van. Pesszimista például Vida Gábor, o azt hiszi, az emberiség már nem mentheto meg, mert a rövidlátása és butatsága olyan nagyfokú, hogy nem áll le, illetve mire igen, már késo lesz. Végh professzor viszont azt mondja, hogy az evolúciónak, a világmindenség keletkezésének van egy antropikus elve. Csupa olyan történik a kritikus pontokon, amit mintha az diktálna, hogy ennek így kell történni: majdan megjelenjen az ember és élni tudjon a Földön. Az egész evolúciónak antropikus jellege van, mintha az Isten azért teremtené az embert, hogy otthona legyen itt a Földön. A véletlenfaktort ki lehet zárni. Watsont és jónéhány Nobel-díjas tudóst, mikrobiológust a tudomány és a biológia vezetett el az istenhithez. Balogh tanár úr azért optimista, mert ő is azt látja, hogy a világban az antropikus elv érvényesül, a világ olyan, mintha minden baja ellenére valaki azért találta volna ki, hogy mi többé-kevésbé jól érezzük magunkat benne, mikor szünetet tartunk egymás mészárlásában. Balogh János két forgatókönyvet tud elképzelni. Az egyik az, hogy tovább csináljuk ugyanígy, és akkor minden összeomlik, és elpusztul az emberiség. Volt már többször meteorit-becsapódás, részlegesen megszunt az élet, de egyetlenegy olyan katasztrófa sem volt a 3,5 milliárd év alatt, ami az életet magát megsemmisítette volna. Ezek a katasztrófák olyanok, mikor az osember a szakadéknak hajtja az állatokat, egy pár lezuhan, de lemegy, összeszedi, megeszi, és még mindig marad állata, ami tovább él. Olyan katasztrófa nehezen képzelheto el, ami az életet elpusztítaná. nem tudnak megélni. Ha a Föld elartóképessége egymillió, akkor nagyobb katasztrófa nélkül, születéscsökkentéssel, Ebola-, AIDS- és hasonló járványokkal majdcsak visszaáll egy olyan létszám, amit el tud tartani a Föld. Meg tudnánk tenni, hogy az egyéneknek jó legyen, de ha nem tesszük meg, rajtunk múlik.
Az áprilisi, magyar választásokkal kapcsolatban, útravaló gyanánt a személyes véleményemet mondta el a tanár úr. Mint független ember azt mondja: a magyar politikai helyzetrol a véleménye szó szerint megegyezik Szelényi Iván egyik véleményével. Szelényi az Aczél-korszakban a szociológiai intézet kiemelkedo tagja volt. Becsületes, szókimondó, nem törik be a derekát. Ma a YALE Egyetem professzora. A Heti Világgazdaság egy számában jelent meg tanulmánya "Késik a bal" címmel. Itt rövid jellemzést adott Orbán Viktorról, amit azért idézett Balogh János, mert o az egyetlen mai szocialista, akinek ezzel a véleményével egyetért: "Az elmúlt évtizedben Orbán Viktor több alkalommal bebizonyította, hogy az újabb kori magyar történelem legtehetségesebb politikusa. Pártkoalíciója ma egységesen és a választási gyozelemre várva van jelen a magyar közéletben."
Balogh János tanár úr úgy fejezte be mondandóját: őt sok minden érdekelt hosszú élete során. Hermann Ottó személye vitte közel a magyar politikához. Tisza Kálmántól Tisza Istvánig az egész magyar parlamenti életet figyelmmel kísérte, majd végigélte a XX. századot. Hatéves múlt, mikor a trianoni békét megkötötték. Élete jópár évtizede alatt három messze kimagasló magyar politikust ismert, akik mint Isten ajándékai kerültek a magyar politikai életbe: Klebersberg Kunót, gróf Teleki Pált és Orbán Viktort.
Archiválva a Wayback Machine segítségével.